Teremtésvédelem

A XVI. Benedek pápa által létrehívott és Gianfranco Ravasi bíboros szellemi irányításával megvalósuló Népek udvara nemzetközi párbeszédsorozat egyik állomását jelentette a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Corvinus Egyetem szervezésében február 5–6-án megrendezett konferencia, amelynek témája a gazdaság és erkölcs viszonya volt. A kérdéskörhöz kapcsolódó egyik legfontosabb területként esett szó az ember környezet iránti felelősségéről, méghozzá egy sajátos összefüggésrendszerben: az emberi méltóság és a környezet iránti erkölcsi felelősség szoros egymásra utaltságában.

– Azokban az években egy dél-dunántúli kisvárosban voltam káplán – kezdett a történetbe idősödő, de még aktív pap ismerősöm –, amely városnak négy katolikus temploma is van. Ez pedig azért érdekes, mert volt a helyi szociális otthonban egy, a várossal szomszédos kis faluból való asszony, aki minden dél előttjét a város templomaiban töltötte. Márika – környezete csak így hívta – enyhe fokban szellemileg sérült volt. Családja szerint a negyedik fia szülése után érte valami visszafordíthatatlan trauma, ami önálló életvitelében ugyan korlátozta, de istenfélő jámborságát csak növelte. Naponta imádkozott mind a négy templomban. Mondtam is neki néhányszor, hogy azokat az imákat egy templomban is el lehetne végezni, de nem, ő ragaszkodott hozzá, hogy imáival délelőttönként végigjárja a várost.

Tóth József katolikus üzletember a munka kiteljesítő voltáról

Az egri lelkipásztori napokon januárban ritkán tárgyalt témákról tartott fórumot nagy meggyőzőerővel. Tóth József a legtermészetesebb hangon beszél az erkölcstan, a teológia és a gazdaságfilozófia határterületére tartozó, bonyolult kérdésekről is.

– Nemrég egy keresztény indíttatásból létrehozott műhelyben jártam, amely szellemi fogyatékos embereknek ad munkát. Az élmény leírhatatlanul katartikus volt, mivel arra világított rá, hogy a világ, a gazdasági logika mennyire nem tud mit kezdeni ezekkel a nehéz sorsú, de az általuk készített művészi tárgyak alapján elképesztően tehetségesnek mondható emberekkel, akikre a többség teherként tekint.

– Ez a kérdés szerintem nem fogyatékos-specifikus. Az ember munkára teremtetett, és dolgoznia kell ahhoz, hogy kiteljesedjen. A munka Isten tervének földi megvalósulása, vagyis a teremtés folytatása. Az általunk fogyatékosnak tartott embereknek is megvan a maguk feladata, és alapvető joguk, hogy munkához jussanak. Nem kegyelemkenyér jár nekik, hanem a boldogulásukat segítő társadalmi szolgáltatások, mint mind annyiunknak. Fontos tudatosítani azt is, hogy korántsem irracionális fogyatékkal élő embereknek munkát adni, mivel a legmagasabb minőségű termékek előállítására is képesek. Csak meg kell találni a foglalkoztatásuk legmegfelelőbb formáit, kereteit.

„Ösvényeiken baj és nyomor,
a béke útját nem ismerik,
Isten félelme nincs szemük előtt.”
(Róm 3,16–18)

Izgalomtól dobogó szívvel léptem be a palota csak beavatottak számára megnyíló termébe. A szobák szobájába, amelynek irdatlan magasságában rögtön elvesztem, mégis otthonos érzés vett körül ölelőn. Talán a színek miatt. Az utóbbi napokban gyakran elképzeltem, milyen lehet a titokzatos lakosztály. Rákerestem az interneten is, de nem találtam róla képeket. A látvány mindent felülmúlt.