A nevelt nevelő

„Este van, este van, ki-ki nyugalomban…” De nem nálunk.

 

Nagyobbik fiamtól elveszem a nagy fel fúj – ha tó labdát, amellyel a kisebbeket püfölte. A lámpát harmadszor is leoltom, és keményen fenyegetőzöm, hogy nem mesélek a lányoknak, ha még egyszer felkapcsolják. Közben a legkisebbet simogatom kitartóan, hogy végre elszenderedjen a kiságyban. Mire mindenkivel suttogtam egy keveset személyre szabottan – Nincs már krokodil az ágyad alatt, elkergettem. Itt van zsebkendő a párnád alatt. Holnap is játszunk majd, ne aggódj! –, lassan már én is alszom.

Tehetség és siker

Mindannyian tehetségesek vagyunk valamiben – halljuk állandóan ezt a már-már közhelyesnek tűnő mondatot. Tanárként is átéljük annak az örömét és nyomasztó terhét, hogy föl kell ismernünk a ránk bízottak tehetségét. Tehetséggondozó foglalkozásokat tartunk, ahol figyelemmel kísérjük a gyerekeket, próbáljuk fejleszteni őket, segíteni kibontakozásukat.

 

Húszéves tanári tapasztalatom azonban azt mutatja, kevés gyerek képes jól sáfárkodni azzal a talentummal, amit kapott. Pedig olyan szépen, sikeresen indult…

Hazaárulók vagy reálpolitikusok?

A katolikus egyház 1848–49-ben

 

Hogyan érintették az egyházat az 1848–49-es politikai-társadalmi változások, s miként ítéljük meg a klérus szerepét – erről beszélgettünk Sarnyai Csaba Máté történésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem docensével. Bevezetésként arról is szó esett, hogy március 15-ét az utókor tette szimbolikus nappá. Kossuth 1849-ben feleségének azt írta: március elején azzal fordultak hozzá, hogy március 15-ét meg kellene ünnepelni. S ő nem igazán érti, mit akarnak ezen a napon ünnepelni. Ha március 15-én fontos dolog történt, az a következő: Kossuthék hajóval elutaztak Pozsonyba, az uralkodó elé terjesztették az országgyűlésen meghozott törvényeket, s elfogadtatták a Batthyány-kormányt.

A márciusi ifjak nyomában

Gyermekkorunkban a március 15-i forradalom eseményeit helyszínekhez kötve meg kellett tanulnunk. Akkor sem Táncsics börtöne, sem Landerer és Heckenast nyomdája nem mondott nekem semmit. Hová, merre is vonultak nagy hévvel a márciusi ifjak? Vidéki kislányként mindez a fantáziámra volt bízva. Miközben ezek a színhelyek ma is léteznek. Valóságos házak lépcsői, utcák kövei őrzik az ifjú forradalmárok lépteinek nyomát. Olvasóinkat most olyan sétára hívom, amely során közelebbről is megismerhetjük a jeles nap emlékhelyeit.

 

A Pilvax

 

Kezdjük a sétát a Pilvax közben, hiszen a forradalmi események innen indultak. Igaz, az eredeti épületet már rég lebontották, ám a mostani ház is őrzi a márciusi ifjak szellemét, korát. Az 1838-ban alapított, híres vendéglátóhely Pilvax Károlyról kapta a nevét. Petőfi társaival itt fogalmazta meg a tizenkét pontot. A hagyomány szerint a költő március 15-én itt szavalta el először a Nemzeti dalt.

A közösségért a gettóban

Máltai jelenlét a tatabányai Mésztelepen

 

Nagyjából ötévente tűnik el egy utca a tatabányai Mésztelepen. Hat van még, de már a Mész utca fele is hiányzik, nemrég bontották le az itteni házakat. Cél, hogy szűküljön a telep, s a komfort nélküli bérlakásokban élők a városba költözzenek. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat tavaly indította el Jelenlét programját a gettósodott területen, néhány hete pedig megnyitották közösségi házukat. Az E.ON áramszolgáltatóval együttműködve előrefizetős mérőórákat szereltek fel, s az önkormányzattal közösen közmunkaprogramba fogtak. A máltai jelenlét óta határozottan szebb arcát mutató magyar favelában jártunk.

 

Az 1-es főút egyik oldalán vállalkozások, a másik oldalán pedig a Mésztelep, de nincs átjárás egyik oldalról a másikra. Ha meglátják, hogy a lakcímkártyáján mésztelepi cím szerepel, nem könnyen veszik fel a munkakeresőt. Komoly előítéletesség alakult ki az itt élőkkel szemben: az emberek látják, hogy a telepiek térdig gázolnak a szemétben, s azt gondolják, hogy bármilyen bűncselekményre hajlandók lennének. Meg persze az is hátrányt jelent az álláskeresésben, hogy a mésztelepiek legtöbbje nyolc általánost vagy kevesebbet végzett, s rendszerint semmilyen szakmát nem tanult. Nagyjából ezerkétszázan élnek itt, Tatabánya jobb időket látott városrészében, nyolcszáz felnőtt és kétszáznyolcvan gyerek (a lakók tíz százalékát a „népszámláláskor” nem érték el). A gyerekek a szomszédos, 6-os telepi általános iskolába járnak, valamivel többen mint százhúszan.

Megrendítő látomás Mt 17,1–9

Az irodalomórákon onnan lehetett tudni, hogy a bemutatott mű a diákokat megérintette, megérezték annak lelkét, lényegét, szépségét, hogy a megismerés spontán örömében – az ámulás csöndjéből ocsúdva – ki-ki a maga nézőpontjából kezdte megfogalmazni fölismeréseit. Ezek a meglátások aztán megtermékenyítően hatottak, s újabb és újabb felfedezéseket hívtak életre. Így kezdett föltárulni a mű a maga gazdagságában.

 

Így van ez az evangéliumokkal is. Mind a négy evangélista Jézusról szól, de más és más nézőpontból szemléli gyönyörűségét. Ugyanazt a misztériumot, ugyanazt a Jézust csodálják, de mást és mást látnak és láttatnak meg az ő kimeríthetetlen gazdagságából. Az anyaszentegyház sohasem kísérelte meg, hogy a négy evangéliumot egybegyúrja, hanem mint gazdagságot fogadta el a Jézus iránti szeretet szabadságából fakadó különbözőségeket.

Isten dicsőítése és az ember megszentelése

Katekézis a liturgiáról

 

Egy, a XIX. század második felében készített teológiai tankönyvet lapozgattam a minap. Nagyon meghatott az az egyszerűség, amellyel a számomra ismeretlen szerző felteszi és megválaszolja a kérdést, miért tesz bármit is az egyház, mi a célja a szolgálattal, a tanítással, a liturgiával. A felelet benne foglaltatik a karácsonyi eseményekben, maguk az angyalok válaszolják meg a pásztorok előtt: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek” (vö. Lk 2,14). Az egyház tettei, sőt élete erre irányul: dicsőséget adni Istennek, megdicsőíteni őt, s az emberiség Istennel (és egymással) való békés egységén (sőt egyesülésén) dolgozni.

Mongrovejói Turibiusz Március 23.

A virágkorát élő, a római katolikus hitben hűségesen kitartó Spanyol Birodalom sem maradt érintetlen a reformáció okozta társadalmi és spirituális változásoktól. A tridenti zsinat (1545–1563) rövid idő alatt újraszervezte az egész európai egyházat, ám hatása a világbirodalmak, így a Dél-Amerikában terjeszkedő Spanyolország távoli sarkaiba már nem ért el.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.