Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1090 a 2757-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Megszabadít a szenvedésektől

2014-03-13 Szerző: Ivancsó István

Szent Pál apostol keresztény hitünk lényegét fogalmazza meg nagyon találóan: „Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek” (1Kor 15,14). Majd meggyőző erővel mondja: „De Krisztus feltámadt!” (ugyanott, 20). Ebből a meggyőződésből fakadnak a bizánci egyház liturgikus költészetében a feltámadási tropárok megénekelt és átelmélkedett szövegei. A nyolcadik hangú tropárunk meglehetősen rövid, ám annál lényegre törőbb tanítást tartalmaz. Mint az összes többi ilyen énekünk, ez is minden sorában szentírási ihletésű, de valójában csupán egyetlen tényleges idézet fordul elő benne. Ez az énekünk három részre tagolódik.

Képed a szívemben, neved az ajkamon

2014-03-13 Szerző: Mészáros Ákos

A március a tavasz, a megújulás és a vértelen forradalom hónapja. Megannyiszor emlékezünk a nemzet hőseire, akik halált megvető bátorsággal szálltak szembe egy birodalom gátlástalan hatalmával. Jól tesszük; példájuk nyomán erősítjük a hitet magunkban és a mindenkori felnövekedő ifjúságban, hogy a forradalmárok áldozata nem volt hiábavaló. Bebizonyíthatjuk, méltó utódai vagyunk az egykori negyvennyolcas nemzedéknek.

De ki emlékezik meg a hozzátartozókról, a feleségekről? A háborúk és forradalmak résztvevői többnyire fiatal vagy középkorú férfiak voltak, akik mindent feltettek egy lapra, nem is tehettek mást. Ahogy a felirat hirdeti a Bem József téren a tábornok szavait a piski csata idejéből: „A hidat elfoglalom, vagy elesem. Előre, magyar, ha nincs híd, nincs haza!”

Különös zarándoklat

2014-03-13 Szerző: Tóth Sándor

Az utcasoron még a tél vándorol. A hegy felé nyílik tágasabb kilátás akkor is, ha ködgombolyagok szövődnek a világos falakra. Kapuk szemöldökfáin közel kétszáz esztendős számjelzetek. Idő és forma felfoghatatlan játékában az emlékezet nyújtózik, megadva magát ezernyi mozgásnak. Az emlékezet egy régi-régi városrész — Bécs negyedében. A biedermeier s a barokk karöltésében az a díszített hangulat, amely a békességes bensőt a dolgok feltétlen rendjében kereste.

Építő ige a rácsok mögött

2014-03-13 Szerző: Gránitz Miklós

Örömmel számolhatunk be arról, hogy a balassagyarmati büntetésvégrehajtási intézményben jogerős börtönbüntetésüket töltő fogvatartottakhoz időről időre jeles személyek látogatnak el, akik előadások formájában „lelki terápiát” nyújtanak embertársaiknak, hozzáértéssel, szeretettel. Az eseményre önként jelentkeznek a szellemi épülés iránt érdeklődő elítéltek. A program Budai István bv. ezredes, börtönparancsnok sok évvel ezelőtt megfogalmazódott elképzeléseinek megfelelően karitatív segítségnyújtás formájában valósul meg.

A rászorulókért Tolnán

2014-03-13 Szerző: Koncz Ádám

Felnőttek jókora csoportja gyűlt össze február 28-án kora délután az amúgy gyermekzsivajhoz szokott tolnai Szent Mór Katolikus Általános Iskola udvarán. S bár közülük többen nosztalgiázva nézegették a régi udvart és az ódon falakat, hamarosan kiderült, nem régi iskolájukat jöttek meglátogatni. Érkezésüknek ennél konkrétabb célja volt: ebédelni jöttek. Ebédelni, méghozzá a helybéli Katolikus Karitász meghívására. A segélyszervezet és az iskola közötti gyümölcsöző együttműködésnek köszönhetően a rászorulók –mint már korábban többször – ez alkalommal is igénybe vehették az iskolaudvari konyhát és az ebédlőt. A konyha dolgozói „második műszakban” főztek aznap, ez esetben ötven személyre.

Tavaszi hangok

2014-03-13 Szerző: Schmidt Egon

A márciusi erdő még kopasz, a tavaszt csak a duzzadó rügyek hirdetik. A széleken azonban már sárgán virít a húsos som, az avart tarkává varázsolja az odvas keltike, és egyre csengőbb, egyre hangosabb a madárdal. A Normafánál szálltam le a buszról, és indultam Makkosmária felé. Bármikor járok kora tavasszal ebben az erdőben, a kék galambok búgása fogad. Ezek a madarak a telet Dél-Európában töltik, de már február második felében újra itthon vannak, és mindig akadnak áttelelők, néha nagyobb csapatok is. Nem sokkal érkezésük után kezdenek költeni, március második felében már két fehér tojásukat melengetik a valamelyik öreg fa oldalába vésett odú mélyén. Többnyire a fekete harkályok készítik számukra a lakásokat, és ezekért kemény küzdelem folyik minden tavasszal.

Szent Patrik, az írek apostola

2014-03-13 Szerző: Gajdó Ágnes

Ritkán hallgatunk rádiót autózás közben, általában az utat, a szembejövőket és a tájat figyeljük. Történt egyszer, hogy baleset miatt állt a forgalom a Hungária körúton, s mi épp arra jártunk. Csak lépésben haladt előre a kocsisor. A rádióban Törőcsik Mari mesélt a gyerekeknek Szent Patrikról és a különféle bökölő állatokról: „Szent Patrik, az írek apostola, keresztül-kasul bejárta Írország földjét, küzdött sötét varázslókkal, harcolt a régi istenek emlékével, gonosz szörnyeket űzött el a forrásokból és a kutakból, de bármerre járt is, bármennyit fáradt is, egyre csak azt látta, hogy az emberek mindig szomorúak és gondterheltek.

Tükör által színről színre

2014-03-10 Szerző: Szikora Réka

Beszélgetés Kubik Annával

Fakeretes fésülködőtükröm egyszer Kubik Annánál felejtettem. Amolyan neszesszerbe való, kerek kis darab volt, melyet a színésznő egy Krúdy-vacsora közreműködőjeként kért kölcsön az előadás előtt. A kulináris és irodalmi élmény végeztével Kubik Anna elment, kis tükröm pedig vele maradt. Pár nappal később aztán visszajutott hozzám a tükör, melyet a mai napig őrzök. Ahogy azt a tükrözést is, ahogyan Kubik Anna visszaragyogja a színpadról a különböző korú és karakterű nőalakokat – csak a legnagyobbak közül említsük meg Tündét, Rékát, Melindát, Baradlaynét, vagy legutóbb a Csokonai Színházban a Régimódi történet Rickl Mária nagyasszonyát.

– Rickl Mária megformálásáért bárhová elmentem volna, annak ellenére, hogy katolikus dunántúliként eleinte ismeretlen, új világ volt a kálvinista Róma. Kihívás volt az is, hogy Szabó Magdát, szereplőit, minden sorát és utalását szinte mindenki jól ismeri Debrecenben. Aztán meg kellett küzdenem a „nagy elődökkel” – Sulyok Mária alakításától kellett például függetlenednem, és a magam személyére formálnom a szerepet. A próbák során döbbentem rá arra is, hogy Rickl Máriának igenis vannak érzelmei: sír, amikor lebénul a férje, vagy meghatódik az unokája költeményén – azaz van benne fogékonyság a jóra, szépre, de olyan életeseményeken megy keresztül, amelyek megkeményítik. Az asszony zártnak tűnő, zord jelleme ellenére azt gondolom, hogy az egész darab a szeretetről szól. Rickl Mária nem ment volna feleségül egy Jablonczayhoz, ha nem szeret bele egykor a poétalelkű férfiba. Kényszerűen kezébe kell vennie a saját és környezete sorsát – ami nem idegen a női léttől –, és hűségesen, méltósággal végigvinni a történetét. Minden ízében nagyon nagy öröm számomra fölfesteni őt a színpadra.