Tudatos, tevékeny, gyümölcsöző

Katekézis a liturgiáról

A liturgikus mozgalom nyomán, amely az istentiszteletet a hívő nép lelki életének középpontjává szerette volna tenni, a II. vatikáni zsinat a címben szereplő három jelzőben sűríti össze azt, hogy a keresztény embernek hogyan is lenne jó részt vennie a liturgián ahhoz, hogy annak „hatékonysága” kibontakozhasson az életében.

A tudatosság egyfajta felkészültséget jelent: tudom, hol vagyok, hová jöttem. Ha szentmisére, akkor tisztában vagyok azzal, ami most rám, ránk vár. Ismerem a mise részeit, és megpróbálok azokban úgy ott lenni, hogy tudom, mi és miért történik éppen. Nem idegenek számomra az elhangzó szövegek, énekek, az ott látható tárgyak, a végzett mozdulatok, a szolgálattevők szerepe. A vasárnapi evangéliumot és a miseszövegeket előre megnézhetem. Fontos, hogy az egyház teret adjon a világi hívők liturgikus képzésének, hogy minél inkább otthonuk legyen a közös istentisztelet.

Luigi Orione március 12.

A hét szentje

Szegény családban született 1872-ben, az olaszországi Pontecuronéban. Édesanyja háztartásbeli volt, édesapja útépítőként dolgozott. Bár gyermekkorától érezte a hivatást a papságra, nem tanulhatott, tízéves korától dolgoznia kellett, hogy segítse családját. Tizenhárom évesen mégis jelentkezett a ferencesek kisszemináriumába, Vogherába. Egy évvel később azonban eltanácsolták, mert súlyos idült légzőszervi betegségben szenvedett. Ezután a torinói oratóriumban tanult tovább, ahol Don Bosco egyik kedves tanítványa lett. Jelen volt Bosco János halálakor, majd a temetésén is, amelynek napján csodálatos módon meggyógyult krónikus betegségéből.

Az igazi ikon

Görögkatolikus lelkiség

Szükségünk van az ikonokra. Az igazi ikonokra. Azokra, amelyek szent tárgyak, kegyelmet közvetítő képek. Szükségünk van rájuk, mert segítő közvetítésükkel közelebb visznek bennünket Istenhez, Jézus Krisztushoz, az Istenszülőhöz, a szentekhez. Segítségükkel az ábrázolt üdvtörténeti esemény részeseinek érezhetjük magunkat.

Nem véletlen, hogy görög katolikus egyházunk a nagyböjt első vasárnapján (persze, történelmi alapokon, mert 843-ban éppen ekkor vetettek véget hivatalos rendelettel az ikonrombolásnak) különösen is ráirányítja a figyelmünket erre.

Békegalamb

„Ösvényeiken baj és nyomor,
a béke útját nem ismerik,
Isten félelme nincs szemük előtt.”
(Róm 3,16–18)

Izgalomtól dobogó szívvel léptem be a palota csak beavatottak számára megnyíló termébe. A szobák szobájába, amelynek irdatlan magasságában rögtön elvesztem, mégis otthonos érzés vett körül ölelőn. Talán a színek miatt. Az utóbbi napokban gyakran elképzeltem, milyen lehet a titokzatos lakosztály. Rákerestem az interneten is, de nem találtam róla képeket. A látvány mindent felülmúlt.

Hiányzik a kutyusom

Elmélet vagy élet

Nagyjából tizenkét éve tragédiák sora történt a családban: hosszú betegség után meghalt a nagymamám, majd pár hónappal később a nagypapám, közben édesapám, aki kohász, súlyosan megégett, amikor felrobbant egy magnéziummal teli kemence a munkahelyén. Ekkor jött Brúnó, talán azért, hogy a sok rosszat feledtesse. Azért választottam őt, mert a többi kölyök között ő volt a legelevenebb: amikor megláttam, azzal volt elfoglalva, hogy a száradó ruhákat lerángassa a szomszéd kerítéséről. Hazavittük, s hát alaposan elkényeztettük, ő meg egyfolytában azon törte a fejét, milyen csínyt eszelhetne ki ellenünk.

Jónak lenni?

A Néri Szent Fülöpről készült film: Legyetek jók, ha tudtok, gyakran visszatér, amikor esti fények társaságában – családom körében marad egy kis időm, hogy magamba pillantsak, s fölmérjem: hosszú évek során hová jutottam. Dicsekvésre semmi ok, a bibliai rendreutasítás ugyanis kijózanít: rossz szolga voltam, mivel csak azt tettem, amit kellett. Mi mindent lehetett volna még, s a többit is okosabban, átgondoltabban! Az esztergomi „előhegyi remete”, ez a „különös hírmondó”: Babits Mihály, aki keresztény családban született, így is nevelték, milyen sokáig gyötrődött-vívódott, hogy leírhassa: „Isten gyertyája” vagyok.

Hajrá, Debrecen!

Nem létezik olyan Debrecenbe került diák, akit ne vicceltek volna meg azzal, hogy keresse meg a kettes villamost. Az ugratás azért is lehetett mindig sikeres, mert Debrecenben valóban számozott villamosok jártak. Igaz, az összes jármű száma az egyes volt. Így a gyanútlan idegen joggal feltételezhette: ha van egyes, akkor van kettes, netán hármas, négyes is. De ennyire előre azért ne szaladjunk. Az egyesen kívül más villamos már jó ideje nem járt a városban, hiszen 1975-ig az összes szárnyvonalat felszámolták. Másfél évtizeddel ezelőtt fogalmazódott meg egy új villamos vonal megépítésének gondolata. Az első tanulmányterv a lehetséges nyomvonalról 2000-ben készült.

Mr. Watson, jöjjön ide!

A skót származású neves fizikus és feltaláló, Alexander Graham Bell (1847–1922) e szavakkal fordult a munkatársához, aki egy másik szobában fogadta főnöke telefonhívását, majd hozzátette: „Szükségem van Önre.” A világ első telefonbeszélgetése 1876. március 10-én zajlott Bostonban. Képzeljük el a történelmi pillanatot! Nagyon nehéz, hiszen napjainkat át- meg átszövik a vezetékes vagy mobil telefonhívások, s nemritkán a világ távoli pontján élő rokonunkkal, barátunkkal társaloghatunk úgy, mintha mellettünk, avagy a szomszéd szobában állna. A telefon ma már szerves része a bennünket körülölelő világnak, holott még én is élénken emlékszem arra az időre, amikor csak levélben, netán táviratban tudtuk értesíteni családtagjainkat, ismerőseinket a fontosabb történésekről, eseményekről.