A puszta régen…

 

Korábban mit tudtak a lelőhelyről?

 

– Az úgynevezett Monostordombot a XIX. századtól az 1920-as, ’30-as évekig temetőként használták a bugaci telepesek. Valószínűleg azért, mert a XIX. században még látszódtak ott romok, és tudták, hogy az megszentelt hely… A dombot 1950-ben töltésépítés céljából kezdték elhordani. Középkori emlékeket találtak, az akkori „helyszínelésről” feljegyzések készültek. Aztán 2001-ben a már roncsolt Monostordomb körül zajlott egy mélyszántás, amikor – rengeteg sírral együtt – egy XIV–XVI. századi kisebb templom alapfalai kerültek elő. Felmerült a kérdés: ha a dombtól száz méterre van egy templomocska, akkor vajon mit rejthet maga a Monostordomb? Ahogy a „hagyomány” és a név megőrizte, itt talán valamikor valóban állhatott egy monostor is. 2009-ben alkalom nyílt arra, hogy beadjunk egy határokon átnyúló, a vajdasági múzeummal közös, mások mellett turisztikai-kulturális célokat megfogalmazó IPA pályázatot, amely igen komoly anyagi lehetőséget biztosított. Próba szerencse alapon belevágtunk, kutatni kezdtük a dombot és környékét. Már az első kapavágás után, 2010-ben világossá vált számunkra, hogy itt egy komoly, rendkívül nagy kiterjedésű lelőhely van. A 2011-től 2013-ig terjedő ásatások minden várakozást felülmúló eredményt hoztak. A jelenleg Szegeden vendégeskedő kiállításunk a 2012-es ásatással záruló anyagot mutatja be, a később talált csodálatos darabok nagy része még nincs benne. A projekt a döntéshozóknak köszönhetően folytatódhat…

 

Olvastam, hogy a monostor körüli település nagyjából két kilométer kiterjedésű lehetett. Ezt hogyan derítették ki? Légi fotók alapján, talajvizsgálatokból…?

 

– Ma már számos technikai lehetőség adódik a régészetben. A geofizikai, talajradaros mérések a föld alatti eltérő szerkezeteket mutatják meg. Ezt a fajta vizsgálatot még nem terjesztettük ki az egész területre, eddig inkább a plébániatemplom pontos meghatározásában és a kolostor területén segített bennünket. A leghagyományosabb módszer a terepbejárás; a szántóföldön, az eke által feldobott emlékek begyűjtése, elemzése. Egy elpusztult település maradványai (kő-, kerámia- és csontleletek) „szétszántva” egy bizonyos területen találhatók meg. Házhelyek, kályhák, kemencék nyomai, égett agyagfoltok is azonosíthatók, amelyek megmutatják, hogy egy település objektumai, „jelenségei” milyen körön belül helyezkedtek el. Mi ezt a kutatást még megfejeltük egy két éve tartó folyamatos és intenzív fémkeresőzéssel, ami hatalmas leletanyagot eredményezett. Mindezek alapján tudtuk meghatározni, hogy a település mekkora kiterjedésű lehetett. Nagyjából két kilométer, halastavakkal tarkítva.


 

Közelítsünk a bazilikára és a monostorra…

 

– Két szempontból mondanám kiemelkedőnek a kolostoregyüttest. Az egyik önmagában a tény, hogy ezen a vidéken egy ilyen nagyságú nemzetségi monostor állt. Mérete a többi hasonló épületegyütteshez viszonyítva az átlagosnál valamivel tekintélyesebb volt. Persze az összevetésnél azonnal különbséget kell tenni a hatalmas méretű királyi alapítású monostorok (például a somogyvári) és a gazdag főúri családok, nemzetségek által létrehozott „magánkolostorok” között. Itt nagy valószínűséggel bencés kolostorról van szó, amelyet a Becse-Gergely nemzetség tagjai alapítottak. A templom mérete átlagosnak mondható. Abban az időben is megvolt egy jellemző építési stílus és technika; alapvetően akkoriban is „prototípusok” szerint építkeztek. Bazilikás szerkezetű, háromhajós, félköríves szentélyzáródású nagy templom emelkedett itt, karzattal, átépítése után pedig két homlokzati toronnyal… A templomhoz csatlakozott a „kolostornégyszög” és egy mellékkápolna is. Ez a templom és a kolostor rövid életű volt; egyetlen jelentősebb átépítéssel nagyjából száz évig állt.

 

A feltárás másik jelentősége inkább szakmai jellegű. Szintkövetéses ásatási technikával dolgoztunk. A térinformatika segítségével pontosan tudjuk keltezni a kolostor alapításának idejét, átépítéseinek szakaszait, és meghatározhatók pusztulásának körülményei. Ezek alapján biztosan állíthatjuk, hogy 1130 és 1150 között volt a kolostorépítés első fázisa, és ekkor készült el a nagytemplom is. Tudjuk, hogy a XIV. századra már elbontották, vagyis a XIII. században történt egy törés a település életében, amely miatt később nem alapították újra. Adja magát a lehetőség, hogy a pusztítás oka a tatárjárás, illetve az ahhoz kapcsolódó eseménysor volt…

 

Az eddig megtalált leletek mit árultak el?

 

– A leleteknek mind a mennyisége, mind a minősége meglepő. Nem hiszem, hogy ez a kolostor gazdagabb lett volna, mint a többi királyi vagy nemzetségimonostor – jóllehet a leletanyag alapján úgy tűnik. Azért találhatunk ilyen sok mindent, mert a tatárok pusztítása után hosszú ideig itt nem történt semmi, az elszórt értékek érintetlenül maradtak a földréteg alatt. Máshol az átépítések, az adott terület megtisztítása miatt alig őrződtek meg tárgyak. Persze a kutatás említett intenzitásának is köszönhető a gazdag leletanyag. Mindazonáltal az Árpád-korban a régió központja lehetett ez a település…

 

…amelynek neve időről időre változott…

 

– Az első forrás, 1219-ből egy Petur (vagyis Péter) nevű apátságot említ. 1258-ban Pétermonostoráról beszélnek – de már csak „birtokként”. Később is így hívták a települést, jóllehet monostora már nem volt meg. A XV. század végére „kopik” a név, és marad a Monostor. Ma Bugac felsőmonostori pusztájáról vagy Bugacmonostorról beszélnek.

 

Térjünk vissza a leletekre; és persze a nevezetes Szent Péter-ereklyetartóra, amelyre széles körben felfigyeltek…

 

– A limoges-i zománcművesség darabjai főként a tatárjárás előtti időszak gazdagságát mutatják. Közel négyezer fémtárgyunk van, köztük több száz aranyozott lelet az Árpádkor időszakából. Kétségtelenül európai szintű és hírű leletté vált a Szent Péter-ereklyetartó. Két gyönyörű, jelenleg korrodált, égett zománclemez, amelyet ipari CT segítségével vizsgáltunk meg. Művészettörténészek és régészek ez alapján az ereklyetartóként meghatározható tárgyat ténylegesen Szent Péterhez kapcsolják. Ami azt jelenti, hogy Pétermonostorában nagy valószínűséggel volt egy Szent Péter-relikvia, ami hihetetlen gazdagságot és kvalitást képviselt. Európai viszonylatban is első osztályú leletről beszélünk, amely időközben már egy limoges-i konferencia témája is volt. Nagy múzeumok képviselői is csodálkozva nézték e darabot. Valószínű, hogy ez éppen nem limoges-i eredetű, inkább a Német-római Császárságon belül, talán a Rajna-vidéken készülhetett, valamikor az 1180-as, ’90-es évek folyamán. Kielemzése, a részletek kiderítése a művészettörténészekre vár.

 

Említette, hogy a jelenleg kiállított anyag 2012-ig dokumentálja a feltárást. Azóta mi minden történt? Hol tartanak a munkálatok?

 

– Feltártuk a bazilika teljes területét: huszonkilenc méter hosszú és tizenhét méter széles volt. Eddig a kolostor kerengőjét, az épület keleti szárnyát és az egyik északi részét ástuk ki. Udvarán a kutat még nem találtuk meg, viszont déli irányból váratlanul ráakadtunk egy mellékkápolnára, amely az említett 1950-es földelhordás folytán erősen sérült. Ma már ismerjük az épületegyüttes teljes alaprajzát. Annak idején kulturális és gazdasági szempontból egyaránt pezsgett itt az élet. Erre utalnak a Rómából származó zarándokjelvények. De örmény pénzérmét is találtunk, amely egy jeruzsálemi úton vagy keresztes hadjáratban részt vett egykori helyi lakos emlékét őrzi.

 

A tárgyak a kecskeméti múzeumba kerülnek. A romterületből régészeti park lesz, vagy vissza kell temetni, hogy megvédjék?

 

– A turisztikai jellegű pályázat egyik célja éppen az, hogy a közönség számára megnyithatóvá és látogathatóvá váljon a terület. Kiépítjük az alapfalakat, folyamatban van a környezet rendezése. Bízom benne, hogy ez év közepén már fogadhatjuk is a látogatókat. A munka folytatása kizárólag pénz kérdése. Továbbra is pályázunk, szeretnénk még többet megtudni a XII–XIII. század fordulójáról, amit korábban talán szürkébbnek, szegényebbnek gondoltunk. Tavaly nagyon jelentős leletek kerültek elő. Idén remélhetően hasonlóan gazdag anyag vár ránk.