Jónak lenni jó

A ver­sen­gő in­di­vi­du­a­liz­mus vi­lá­gá­ban nincs és­­sze­rűt­le­nebb tett, mint oda­ad­ni más­nak azt, amit meg­sze­rez­tünk. Ám épp en­nek a meg­győ­ző­désrend­szer­nek az egy­ol­da­lú­sá­ga és egy­han­gú­sá­ga az, ami előbb-utóbb elő­hív­ja a lé­lek til­ta­ko­zá­sát. Aki át­éli, hogy a meg­ta­ga­dott ös­­sze­tar­to­zás mi­lyen szo­ron­ga­tó űrt hagy a vi­lág­ban, az igyek­szik ezt va­la­mi­kép­pen be­töl­te­ni. A Du­na Te­le­ví­zió egész va­sár­nap er­re a faj­ta ki­en­gesz­te­lő­dés­re hív az­zal, hogy Böjte Csa­ba fe­ren­ces szer­ze­tes Dé­vai Szent Fe­renc Ala­pít­vá­nyá­ról, il­let­ve az ár­vák fel­ka­ro­lá­sá­ról szó­ló fil­me­ket, stú­dió­be­szél­ge­té­se­ket su­gá­roz.