Egy különleges imamód: táncmeditáció a Sacré Coeur nővéreknél
Ha beírom a Google keresőjébe, hogy táncmeditáció, leginkább ezoterikus oldalakat kapok. Egy ilyen honlapon olvastam, hogy a XV. században táncőrületként tartottak nyilván egy betegséget, és a kápolnába vitték a beteggé nyilvánított embereket, akik a tánc révületében akartak szabadulni bajaiktól. Egyházi berkekben ekkortájt tehát nem igazán volt elfogadott a táncmeditáció bármely formája. De mi a helyzet ma? A Szent Szív Társaság tagjai, avagy a Sacré Coeur nővérek élik és tanítják ezt az első látásra talán furcsának tűnő imaformát. Csókási Annát kérdeztük.
„Az imának ez a formája nem volt annyira idegen az egyházi gondolkodástól – mondja a szerzetesnő. – Például Szent Ágoston és Nüssziai Szent Gergely is beszél a táncról, a test és lélek harmóniájáról. A freskók ábrázolásain is látható, hogy emberek körtáncot járnak. Talán a tánc valamilyen formája sokáig a liturgiában is megvolt, ám a középkorban egyre inkább kiszorulhatott.” Csókási Anna hangsúlyozza: nem valamiféle transztáncot járnak, nem megváltozott tudatállapotot akarnak elérni a táncmeditációval, hanem azt szeretnék, hogy a test és a lélek kapcsolódjon egymáshoz, és a résztvevők minél inkább megnyíljanak Isten jelenlétére. „Nem a valóság elvesztése a lényeg, hanem az, hogy megtapasztaljuk a valóságot, amelyben Isten van jelen” – vallja.
