Egyiptomban ismét erőszakhullám söpört végig azóta, hogy Mohamed Murszi elnök júliusi bukása után a kormány betiltotta a Muszlim Testvériséget. Az iszlamisták a kopt keresztényeket az új katonai kormányzat támogatóinak tartják. Augusztus közepén szélsőségesek ezrei támadtak templomokra országszerte, ám nemrég az egyiptomi bíróság halálra ítélte a volt elnök több mint ötszáz támogatóját.
A pápák 1618 óta kérik nagyböjtben a keresztények imáit és adományait a Szentföldön élő keresztények támogatására. A katolikus egyház minden évben világszerte, s az utóbbi években hazánkban is megrendezi ezt a gyűjtést. Idén április 6-án, vasárnap az ország valamennyi templomában erre a célra fordítják a szentmisékben összegyűlő perselypénzt.
Elismerés és megerősítés az egri RÉV-szolgálatnak
A Főegyházmegyei Karitász Központ RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálata az ország RÉV-szolgálatai közül elsőként kapta meg az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) szakmai ajánlását.
A tanár életéhez is hozzátartozik az egész életen át tartó tanulás folyamata, amelyben segítséget nyújthat a Katolikus Pedagógiai és Továbbképző Intézet (KPSZTI) félévente megrendezett továbbképzése. A magyar szak tantárgygondozójaként próbálok olyan képzéseket szervezni, amelyek egyrészt a látásmódunkat tágítják egy-egy témában, másrészt segítenek módszertani kérdésekben is tájékozódni.
Az élet abszurd. Félelemmel teli abszurd. Mennyi gondolat, mennyi ideológia kiált, megoldást keresve, amire csak megváltás létezik. Csak?! Hiszen ez a legtöbb, ez az egyetlen valóságos remény. Mit kezdhetünk a tudásunkkal? Vagyunk, élünk, aztán nem vagyunk, nem élünk. Hogyan lehetséges, hogy ami van, egyszer csak nincs? A véges véget ér, miközben tudással rendelkezik a végtelenről. Nem ismeri, de tud róla. Hogy van ez? Mennyi ellentmondás, megoldatlanság, mennyi érthetetlenség körül recseg-ropog az életünk.
Ránk nyílt a tavasz, mint minden esztendőben, egyre enyhébb levegővel, egyre hosszabbodó nappalokkal. De vajon hová nyílik a világosság, miközben konok kikerülhetetlenséggel egyre csak a halál felé haladunk? Akárhányan, akármilyen élet-önbizalommal is. A saját halálunk felé haladunk, amivel nem tudunk mit kezdeni, miközben a nagy halálhoz közelítünk, Húsvéthoz, a pusztulás fölé emelő reményhez.
Nyirő József emlékére
I.
Kozmikus erővel gyökérzik a tájba,
mint mind a székelyek,
Isten igájában nem csappant a válla,
és a dereka sem görnyedett.
Akár a népe, maga is megmarad,
bár kiirtanák, kitagadnák, száműznék,
ne születhessenek többé újra dacosan-megfogant Uzbencék.
Már második napja járjuk a falvakat. A hatalmas szikladarabokból vagy betonnal, kőből rakott emlékhelyeket keressük. Nehéz elmozdítani, összetörni őket – nehéz meggyalázni. Itt nem nyugszanak halottak, a sírok valamerre másutt… ahogyan a régiek még számon tartják, s megindul az emlékezet. Fölbugyog a múlt, a maga vad, durva, véres egyszerűségében, még mindig a maiak félelmének árnyékában. Forró Lajos történész 1992-ben látott neki a kutatásnak, kötelességeként, unokai kötelességként, nagyapjának és a többi sok ezernek így szolgáltatva – ha igazságot nem is, hiszen ember az embert nem támaszthatja föl, erre Isten hivatott, de legalább – méltó megemlékezést.
Lázár feltámasztásának története már kezdő gondolatával Jézus húsvétjára mutat előre. A mester üzenetet kap: „Beteg, akit szeretsz.” Krisztus azonban nem siet a segítségére, látszólag érdektelen, távolságtartó magatartást mutat. Valójában valami másról van itt szó. „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni.” Mintha már itt előttünk állna a szenvedő Megváltó, akit látszólag magára hagy a kereszten az Atya, ám valójában tudja: mindez Isten megdicsőülését szolgálja majd, végkifejletében még a kereszthalál sem halálos, hanem a megváltás és üdvösség fényét vezeti be.