Hálásan köszönöm ragaszkodó szeretetüket, amellyel nagymértékben segítik hetilapunk megjelenését. Támogatásuk nagyon fontos nekünk, hiszen az Új Ember előállításának és postázásának költségei egyre magasabbak. A magunk módján egyre színvonalasabb, érdekesebb és képekben is gazdagabb tartalommal szeretnénk ezt meghálálni.
Egyházlátogatásai során az ország egyik legrégebbi plébániáját kereste fel Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek. A legutóbbi vizitációra 1933-ban került sor. Március 28–29-én, két napon át ismerkedett a főpásztor az egyházközség hitéletével, azokkal a templomokkal és egyházi intézményekkel, melyek a plébánia területén találhatók. A szombat délutáni szentmisében Bitter Lajos személyében egy akolitust avatott a bíboros, majd huszonkét fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. Erdő Péter szentbeszédében kiemelte: a nagyböjti időszakban „ismerjük el, hogy van mit megbánnunk, van miért megváltoznunk, hogy másképpen kell látnunk magunkat és környezetünket, az egész életünket, mint eddig tettük”.
Boldog Sándor István-emlékév a szaléziaknál A tavaly október 19-én boldoggá avatott Sándor István születésének 100. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékévet Ábrahám Béla tartományfőnök nyitotta meg március 30-án, Mogyoródon, a szalézi animátorok tavaszi találkozóján. Mivel az első magyar szalézi boldog 1938. április 1-jén kezdte meg szerzetesi életét, amikor Mezőnyárádon belépett a noviciátusba, a rend alapítóját, Bosco Szent Jánost pedig 1934. április 1-jén avatta szentté a katolikus egyház, ez a nap kifejezi a kötődést a mester és tanítványa között.
Így nevezte el Böjte Csaba ferences szerzetes azt a kezdeményezést, amelynek célja, hogy társadalmi összefogással Erdély, és idővel az egész Kárpát-medence szebbé, az itt élő emberek élete pedig boldogabbá váljon. Csaba testvér ehhez az egyének és a cégek, illetve az egyházi és állami szervezetek segítségét is kérte. A projekt elősegítené az emberek jó közérzetét, valamint a fenntartható fejlődést és a mezőgazdaságot is támogatná.
Ma örülünk, hogy utazhatunk, sőt azért utazunk, hogy örüljünk. „Figyeld meg: egy-két hét, és reggelenként álmos tekintetű, közömbös emberek fognak állni ugyanitt. Közlekedési eszköz válik a csodából” – bölcselkedik fotós kollégám, és fején találja a szöget. Március 28-án, pénteken délután, amikor még csak egykét órája indult el a négyes metrón a forgalom, szinte tapintható az ünnepi megilletődöttség. Itt most senki sem siet, és mindenki jó barát. Nem azért száll be a metróba, hogy valahová eljusson, hanem hogy részese, tanúja legyen valami kivételesnek. Ma még mindenki tekintetében az ajándékot bontogató gyerekek öröme látszik, és magától értetődőnek tűnik, hogy ünnep résztvevői vagyunk. De még ennél is több. Hogy maga az élet ünnep. Jó lenne ezt a tapasztalatot eltenni máskorra is, és éppen a szürke reggelekre.
Az új evangelizáció útjai
Az embert neme, kora, családi állapota után elsősorban a foglalkozása alapján kategorizálják. Egészen világos, hogy kicsoda az ember, ha orvos, tanár vagy újságíró. Ám pályaelhagyó bölcsészként, járatlan utakon haladva, olyasvalakiként, aki egyre inkább az evangélium hirdetésében lelte meg a hivatását, évekig nehezen tudtam egyértelmű választ adni a címben szereplő kérdésre. Amikor Anna lányomat megkérdezték az (önkormányzati) óvodában, hogy mi az édesapja foglalkozása, rövid tűnődés után azt mondta: „Nem is tudom. Utcán szokott prédikálni.”
Erkölcstani mozaikok
Az Ószövetségben nyomon követhetjük, hogy az istenkép tisztulásának következtében tisztul a bűn fogalma is. Ha az istenkép kinyilatkoztatása az Újszövetségben jut el a csúcsára, akkor a bűn megértésének is itt van a tetőfoka. Krisztus páratlan tekintéllyel nyilatkoztatja ki a Szentháromságot, akiben a személyek a szeretet egységében vannak jelen. Isten lényege a szeretet. Így a bűn lényege a szeretet hiánya, a szeretet megsértése (KEK 1849). A bűn elkövetésével nem egyszerűen törvényeket hágunk át, nem kultikus, jogi, erkölcsi szabályokat szegünk meg. Sem leendő elsőáldozóknak, sem felnőtteknek nem szabad úgy beszélni a bűnről, mintha az csupán „Isten parancsainak megszegése” volna.
Beszélgetés Luigino Bruni közgazdászprofesszorral
A katolikus egyház társadalmi tanítására alapuló alternatív közgazdasági elvek egyik elismert képviselője Luigino Bruni, a római LUMSA (Libera Università Maria Santissima Assunta) Egyetem és a Firenze melletti Loppianóban működő Sophia Egyetem közgazdaságtan-professzora. A múlt hétvégén megrendezett, A boldogság közgazdaságtana című konferencia főelőadóját többek között az erkölcsi elvek és a gazdaság viszonyáról kérdeztük.