Mitől is más ez a keresztút, mint az országban található többi kálvária, kérdezem lelkes kalauzunkat, aki a nem mindennapi kezdeményezés szülőatyja. – A templomunk restaurálása indította el azt a folyamatot – válaszolja Mihály –, amelynek eredményeként létrejött ez a keresztút. A Mária Terézia korában épült barokk istenházánk 2007-re szépült meg kívül is és belül is. Utána restauráltattuk a kápolnánkat, majd eszünkbe jutott, hogy a községben, illetve annak határában tizenhat útszéli kereszt is áll, amelyek szintén felújításra szorulnak. Talán sokan csodálkoznak azon, hogy egy ekkora településen miért van ennyi kereszt, a válasz azonban egyszerű: Nyúl több falu összeolvadásából született, s minden faluhoz tartozott néhány feszület.
Nekiálltunk a tizenhat kereszt felújításának. Volt, amelyiket újra is kellett állítani, míg másokat csak rendbe kellett hozatni. Amikor megszépült közülük egy-egy, minden alkalommal ünnepséget rendeztünk. Megáldásuk, illetve újjászentelésük alkalmat adott arra, hogy a falu apraja-nagyja, még a nem hívők is összejöjjenek, jobban megismerjük egymást, és együtt örüljünk annak, hogy valami született. Plébános atyánk is velünk tartott minden ilyen eseményen, előkerült a jó nyúli bor is, az asszonyok süteményt sütöttek. A keresztek összehoztak minket. Amikor az utolsó alkalomra készültünk, én már azon törtem a fejem, mi lesz, ha minden elkészül. Hiszen éreztük, mekkora szükségünk van ilyenfajta eseményekre, amelyeken az imádságos lelkület és a falubéli összetartozás öröme van jelen. Ekkor pattant ki a fejemből, hogy ennyi kereszt egybefűzve kitesz egy keresztutat. Ha mindegyikhez ellátogatunk, szépen sorban, áthaladva a községen, ki a határba, föl a dombra, át a pincesoron, vissza a faluba, az maga egy zarándoklat. A terep nem megterhelő, be lehet járni szakaszonként is. Több buszmegálló is van az út mentén, szakaszonként is végigjárható a keresztút, amely mégis kíván idő- és erőbéli odaszánást, hiszen a tizenhárom kilométer fél napot mindenképpen igénybe vesz. Ennyi idő alatt az ember valóban képes elmélyülni. Elmélkedhet, imádkozhat, s közben gyönyörködhet a tájban is, hiszen a keresztút nagy része a dombon halad, szép környezetben.
Plébános atyánknak is tetszett az ötlet, pályázati pénzt is nyertünk rá, az önkormányzat is segített, sőt a kőfaragómester néhány állomást ajándékba készített el nekünk. Sokan fogtunk össze, és magam is meglepődtem, milyen zökkenőmentesen haladt minden a maga útján. Megyés püspökünk, Pápai Lajos is támogatta a kezdeményezést.
Érdeklődésemre, hogy elsősorban kiknek ajánlják a keresztút végigjárását, kísérőm így felel:
– Mindenkinek, aki önfegyelemmel szeretné próbára tenni magát. Ajánljuk egyházi iskolák diákjainak, hittanos, lelkigyakorlatos vagy ministránscsoportoknak. Családoknak, akik szívesen kirándulnak úgy, hogy közben érezzék Isten közelségét, s azoknak, akik gyalogos vezekléssel szeretnének tölteni egy napot. De idősebbeknek is, és természetesen azoknak, akik már régóta járják a zarándokutakat. A keresztúton egyedi túraútjelzés visz majd, és kiadtunk egy könyvet is, amely kalauzként használható – avat be bennünket Mihály, akivel mi is végigjártuk ezt a szép utat.
A templomtól indultunk, hiszen az első stáció itt található. Közben minden keresztnek megismertük a történetét, s azt is megtapasztaltuk, hogy az emberek hálásak ezért az ajándékért. A legszebb szakasz valóban a Sokoró lankáin várt minket, ahová a falu impozáns pincesora vezetett. Fent csodálatos kilátás fogadja a zarándokot, a szemközti hegyen magasodó pannonhalmi apátság látványa is lenyűgözi az erre járót. A keresztek körül takaros rendet láttunk. Ez nem csoda, hiszen minden stációnak megvan a maga „gazdája”.
Elmélkedésre ad alkalmat az a kereszt is, amely még a pincesor előtt áll, a néhány éve szintén felújított Szent Donát-kápolna mellett. A háromszáz éves kis kápolnáról azt is megtudtuk, hogy a nyúliak búcsújáró helye. A templomukat mindenszentek tiszteletére szentelték fel, de mivel a november nem kedvez a szabadtéri együttléteknek, a hívek szívesen zarándokolnak el ehhez a kápolnához, amelynek búcsúnapja a legjobbkor van: már aratás után, de még a szüret előtt, augusztusban. A kápolna melletti padokon meg lehet pihenni, a védett, nagy hársfa hűs árnyat is ad.
A keresztek által megjelölt úton sok minden gyönyörködteti az embert. Az sem hallgatható el, hogy a nevezetes Szurdik mellett lévő Sárkánylik nevű pincében igazán jó bort mérnek, így azoknak, akik csak kirándulni szeretnének itt, ez a fajta nevezetesség ajánlható. De az út elsősorban mégis keresztút: imádságra és megtisztulásra alkalmas. S a keresztek a nyúliak számára a közösségért való munkálkodás, az egymásra találás jelképei lettek. Fontos üzenet ez, hiszen legmélyebb szenvedéseinket is érdemes ebből a szemszögből megvizsgálnunk. Bennünket, embereket nemritkán éppen súlyos keresztjeink hoznak közelebb egymáshoz, s olykor fájdalmaink fordulnak át a legfényesebb örömbe.
Fotó: Fábián Attila
