Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1016 a 2750-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Áldott szép pünkösd…

2014-06-13 Szerző: Új Ember

Az Olvasó írja

Kishartyánban, a hegyek által ölelt – és természeti szépségekben is gazdag – kis nógrádi faluban születtem, ott is nőttem fel. A családom és a falu lakosai hívő katolikusok voltak. Magam is vallásos nevelésben részesültem. Emlékszem vallási ünnepeinkre. Szépségüket, emelkedettségüket az évtizedek sem koptatták el. A társadalom értékítélete azóta megváltozott. A hagyományok, a szokások feledése indokolja írásomat. Az egyházi ünnepek közül a harmadik legnagyobb a pünkösd. Erről az ünnepkörről szól a mai történetem.

Krisztus után – szabadon…

2014-06-13 Szerző: Szigeti László

Könyvespolcra

„Olyan volt számomra a Bibliám, mint a szerelmes levelek gyűjteménye, közös titkunk az Úrral. Senki nem mondta, hogy tanuljak meg belőle verseket. De ahogy szóltak hozzám, emlékezni akartam a szavakra. A különleges részeket megjelöltem, gyakran dátumot is írva melléjük. Aztán kértem Istent, hogy segítsen nekem aznap az iskolában.”

Gyermeki sorok. Tán magunk is próbálkoztunk azzal hajdan, hogy némi mennyei segítséggel hátha elkerülhetünk például egy alkalmatlan időben ránk leselkedő órai felelést. Csakhogy itt nem efféléről van szó, hanem egy olyan kislány Istenre találásáról, akit mindenki elutasított. Még serdülőkorában „megesett” anyja, a láthatárról csakhamar eltűnő apja s azok is, akik ilyen-olyan indítékkal, nevelőszülőként hosszabb vagy rövidebb ideig otthonukba fogadták.

Szemünk és szívünk

2014-06-13 Szerző: Bozók Ferenc

In memoriam II. János Pál

A minap azt kérdezte tőlem egy kedves váci diákom, hogy ki az a közismert személy, ha úgy tetszik, világsztár, akivel legszívesebben találkoznék és beszélgetnék, ha volna rá lehetőségem. Töprengés nélkül, rögtön rávágtam a választ, hogy a jelenleg élők között nincs ilyen személy, de II. János Pál pápával szívesen váltottam volna néhány szót. Persze, ő már nem él. Pontosabban ő él igazán, hisz nemrég avatták szentté. Személyesen sajnos nem lehettem ott a szentté avatáson, de mi, a váci piarista rendház tagjai delegáltuk egyik rendtársunkat, Balogh Tamás atyát, aki Rómából visszatérve élménybeszámolót tartott nekünk. Ő volt a „mi szemünk és szívünk”, vagyis jelenlétünk.

Magyar kórus Krakkóban

2014-06-13 Szerző: Új Ember

Krakkó nagy gondot fordított a lengyel származású katolikus egyházfő, II. János Pál pápa szentté avatásának megünneplésére. A különleges alkalomra jelentkező kórusok közül a beküldött hangfelvételek alapján választották ki a törökbálinti Cantabile kórust, amely így részt vehetett az eseményeken, és két helyszínen is énekelhetett az ünnepségeken.

Szoborsorsok

2014-06-13 Szerző: Várnai Péter

Vannak szobrok, mint az ókor hét csodája egyikének tartott Kolosszus, amelyekből egy darabka sem maradt fenn. Akadnak, amelyek emlékét a környezetük őrizte meg, mint a római Colosseum a hajdani óriási méretű szomszéd alkotásét. Szintén Rómában egy szobor, a császár szobra előtt izzó parázsba kellett volna belemorzsolni pár szem tömjént, ezzel elismerni istenségét, és hittagadóvá válni.

Brazíliára figyel a világ

2014-06-13 Szerző: Rosdy Pál

Különös dolog történik Brazíliában. A június 12-én elkezdődött futball-világbajnokság remélhetőleg világszerte szép és izgalmas sportélményekkel fogja megajándékozni a játék szerelmeseit – de hát ebben talán nincs semmi különös.

Sokkal inkább különös jelenség azonban, hogy a világbajnokság rendkívül magas költségei miatt hetek óta ezrek és ezrek vonulnak az utcára Brazíliában. Azzal vádolják a kormányt, hogy a világbajnokság miatt elhanyagolja a jobb egészségügy, a jobb közoktatás megvalósítását. Pedig a világ eddig úgy tudta, hogy a braziloknak mindenük a foci.

Kicsipünkösd napján

2014-06-13 Szerző: Gajdó Ágnes

A pünkösdöt követő vasárnapot, a Szentháromság vasárnapját a néphagyomány kicsi pünkösdnek nevezi. Az ünnep a XII. században terjedt el, e napon az Atya, a Fiú és a Szentlélek egysége áll a középpontban. A Szentháromság megfoghatatlan, talán kissé érthetetlen is számunkra, ám Horváth István Sándor zalalövői plébános gondolatai közelebb visznek hozzá: „Soha ne gondoljuk, hogy a Szentháromság tőlünk végtelen távolságban éli életét! Akik megkeresztelkedtünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, közvetlen kapcsolatban vagyunk vele. A keresztség által az Atya gyermekeivé, a Fiú testvéreivé, a Szentlélek templomává váltunk. Miként a szentháromsági személyek kapcsolatának lényege a szeretet, úgy Istennel való kapcsolatunk alapja is a szeretet.”

Felelősséget éreztem minden hangért

2014-06-09 Szerző: Elmer István

A Kossuth-díjas Takács Klára művészi pályaképe

Véget ér az előadás. A művésznő hosszú, elegáns, alkalomhoz illő, arisztokratikus természetességgel viselt fekete ruhájában, amelyet kiemel fehér nyak- és hajéke, meghajol a közönség előtt. A fényképen a kimerevített pillanatot látjuk, amikor a produkció után a hangok még ott áradnak a koncertteremben, visszhangzanak a hallgatóság lelkében, miközben elragadtatásukat tapssal fejezik ki. Az énekesnő tekintetét nem látjuk, csak sejtjük, arcán egy kis mosoly bujkál, amikor alázatosan meghajol, hogy kifejezze szolgálatát a zene és a közönség iránt. Az öröm, a megelégedettség uralja ezt a kissé mindig szomorúságra hajlamos tekintetet, amely azonban bármely pillanatban magával ragadhat, s életörömmel telivé változik. És szól a taps. Valami ismét megszületett ezen az estén: a művészi élménynek olyan foka, amely a hallgatót nem engedi szabadulni attól az egyszerűen fölényes lelki élménytől: a művészettel Isten szerény, de nélkülözhetetlen alkotótársává szegődik az ember. De itt a mai este! A művésznő meghajol, az arcán bujkáló mosolyban a legszebb kiszolgáltatottság: a zene misztériumában való részvétel gyönyörűsége. Ezen alkalommal jegyezte le a krónikás Rossini Petite messe solennelle elhangzása után a németországi Ludwigsburgban: „Midőn Takács Klára elkezdte az Agnus Deit, a hallgatóság soraiban egy fiatal lány szeméből könnyek csordultak ki.”