Erkölcstani mozaikok

Napjainkban kétféle végletben gondolkodhatnak az emberek a szabadságról: egyesek azt mondják, „azt csinálok, amit akarok, teljesen szabad vagyok” (abszolút liberalizmus), mások szerint egyáltalán nem vagyunk szabadok, a környezet, a sors, a csillagok állása vagy valamilyen idegen erő mindent eleve eldönt az életünkben (determinizmus). Mit gondoljak hát a szabadságról? Hiszen egyfelől valóban szabadnak érzem magam, másfelől azonban determináltnak.

Fila Béla dogmatikaprofesszor megfogalmazása szerint: „A szabadságunkat behúzták a csőbe.” A csőben lévő ember nem tud úgy mozogni, ahogyan akar. Mozgásának lehetősége behatárolt: csak olyan irányba mozdulhat, amerre a cső engedi. Mégis szabad annyiban, hogy eldöntheti: mozog-e, előre vagy hátra megy-e, illetve milyen módon teszi ezt. A falak közül nem lehet katapultálni, ám a cső vége nyitott. Ezért filozófiai meghatározással élve azt mondjuk: szabadságunk szituált, behatárolt, a teológia pedig „teremtett szabadságról” beszél. Aki szabad akar lenni, annak erről a „csőről” kell gondolkodnia.

Teremtésvédelem

Régóta tudjuk, hogy a környezeti szennyezés nem ismer határokat. Köztudott az is, hogy a teremtett világ védelme érdekében az egyéni cselekedetek mellett szükségesek a közös és kölcsönös érdekből fakadó akciók is. Ezért, valamint a hatásos és hatékony védekezés elérése érdekében is nélkülözhetetlenek a nemzetközi szervezetek és programok. Ideális esetben egy nemzetközi intézmény kellő időben és megfelelő beavatkozással segíthet egy-egy akut, váratlanul fellépő (például egy ipari balesetből származó szennyezés) vagy elhúzódó, krónikus környezeti veszélyeztetés (például az ember által okozott éghajlatváltozás) következményeinek enyhítésében, valamint a további szennyezések előfordulásának csökkentésében.

Beszélgetés Udvardy György püspökkel

Egy évvel ezelőtt vezették be, némelyek szerint kissé gyorsan az önkormányzati – egy idő óta: állami – iskolákban a kötelező, de szabadon választható hit- és erkölcstan, illetve a polgári erkölcstan oktatását. Felmenő rendszerben két osztállyal indult el – az elsőben és az ötödikben – az említett tárgyak tanítása. Egy év elteltével a tapasztalatokról kérdeztük Udvardy György pécsi püspököt, a püspöki konferencia hitoktatásért felelős megbízottját.

– Elsősorban nem a bevezetés gyorsasága okozott gondot, hiszen évekkel korábban szóba került már a hitoktatás elindítása, de nyitva maradt néhány olyan kérdés, amelyek gyakorlati megvalósítása nehézségekbe ütközött. Ezen ügyeket az év során nagyrészt sikerült megoldani.