Mivel három hete a liturgikus ünneplés végzésének kérdéseiről a húsvéti ünneplések keretében kezdtük meg gondolatmenetünket, a mai alkalommal is visszautalnék a nagyheti liturgiákra, hiszen azok drámaiságát az egyházi év egyetlen más ünneplése sem közelíti meg.
Jézus föltárta életének titkát. Ezt a titkot a szeretetnek két szava jelzi: a philia és az agapé. E két szó nem fokozati különbséget fejez ki. Nem kevesebb szeretet a philia az agapénál.
A vasárnapi szentlecke (1Jn 4,7-10) a Biblia egyik leggyönyörűbb és legfontosabb mondatát tartalmazza: „Isten szeretet.” A kereszténységen kívül egyetlen vallás sem tudta ezt ilyen világosan megfogalmazni.
„Hiszem a test feltámadását” – Jézus sebeinek üzenete – A feltámadt Jézussal való találkozásokról szóló evangéliumokat hallva, a mi feltámadásunkkal kapcsolatban többféle kérdés is felmerülhet bennünk. Ezek a kérdések gyakran egy közös alapra vezethetők vissza: miként kell elképzelni a testünk feltámadását?
Liturgia – A húsvéti idő visszatérő gondolata, hogy Isten gyermekeivé fogadott bennünket. A tény megállapítása után egyre inkább kifejti az egyház ennek tartalmát: imádságaiban és a szentírási olvasmányok megválogatásában egyaránt.
Homíliavázlat – Jézus azért jött, hogy életünk legyen, és minél bőségesebb legyen. Ő maga a Feltámadás és az Élet. Életforrás, kegyelemforrás: belőle kell merítenünk, hogy isteni életünk kibontakozzék. A szőlőtő és a szőlővesszők kapcsolatáról szóló jánosi hasonlat (pontosabban allegória) ragyogóan kifejezi a keresztény ember lelki életének titkát.
Ahogy közeledik a tavasz utolsó hónapja, egyre erősödik bennem a „nosztralgia”: fárasztó út, szép találkozások, a természet nappal lágy, csillagfényes éjjeleken néha dermesztő öle, majdnem végtelennek ható kaptatók s énem rossz, önző nyúlványait koptató kegyelmi percek, órák, napok emléke önti el elmémet, míg pakolom a hátizsákom.
Szentírás-magyarázat – Húsvét ötödik vasárnapja – Jn 15,1-8 – A mai evangéliumi szakasz emlékezetünkbe idézheti Izajás híres példabeszédét, amelyben Izrael a szőlőtő, Isten a szőlő birtokosa és művelője (Iz 5,1-7). Jézus – a szinoptikusok (Máté, Márk és Lukács evangéliuma) szerint Izajás szövegéből indul ki, amikor a saját példázatát előadja a gonosz szőlőművesekről (Mt 21,33-46; Mk 1,1-11; Lk 20,9-17).
