Igaz, hogy „az újszövetségi iratok az agapét részesítik előnyben, amely a görög nyelvhasználatban mellőzött volt, és ez minden bizonnyal jelzi azt a lényeges újdonságot, amit a kereszténység éppen a szeretet értelmezésében hordoz” (XVI. Benedek Isten a szeretet kezdetű enciklikája). Mi ez az újdonság? Az agapészeretet abszolút kezdeményező, teremtő, újjáteremtő, feltétlen és ingyenes. Ennek a szeretetnek nem a viszonzás a lényege. Az agapé-szeretet „egyetemes, semmit és senkit nem zár ki; bármilyen elveszettnek lássák is, semmi sem zavarhatja meg (1Kor 13,5). Benne a legnagyobb szabadság valósul meg” (Joseph Pieper: A szeretet). Ez a szeretet „Istentől van” (1Jn 4,7), mert maga „Isten a szeretet” (1Jn 4,8).
A philia-szeretetnek a viszonzás, a kölcsönösség, a válasz a lényege. A pápa idézett enciklikája baráti szeretetnek fordítja. János evangéliuma hol az agapeóval (3,35), hol a phileóval (5,20) fejezi ki azt, hogy az „Atya szereti a Fiút”. Ezzel azt is kimondja, hogy e szeretet nem válasz nélküli. Éppen e szeretetnek ez a kölcsönössége, bensőségessége Jézus öröme (Jn 15,11). Ezt az örömöt akarja megosztani övéivel, akiket barátságába hív, barátainak (philos) választ (Jn 15,16). S ha elfogadják Jézus hívását, Jézus barátságát, barátságának feltételeit, ha viszonozzák Jézus szeretetét (Jn 14,21), az Atya ugyanazzal a teljes és bensőséges szeretettel szereti őket viszont, mint Jézust: „Az Atya szeret titeket, mivel hogy ti is szerettek engem” (Jn 16,27). Itt a szeretet viszonosságát – mind az Atyáét, mind a tanítványokét – a phileó igével fejezi ki János evangélista.
Jézus barátságába, életébe hív minket, amikor kelyhét kínálja, amikor kenyerét töri meg számunkra. Itt nem az a kérdés már, hogy hiszem e ezt vagy sem. Ezért a válasz sem lehet az, hogy hiszem. A kérdés az, hogy elfogadom-e az élet- és sorsközösséget Jézussal, elfogadom-e szeretetét, barátságát. Ha igen, akkor az igent, az ősi áment kell kimondanom. Ez az ámen azonban nemcsak az elfogadás szava, hanem a vallomásé is. Vallomás arról, hogy az Atya szeretetére csak ő, a Bárány, az örökkön élő áldozat az egyetlen méltó válasz, ő az Ámen (Jel 3,14). De e vallomásból fakad a kérésünk is, hogy általa én is ámenné, igenné váljak Isten dicsőségére (2Kor 1,20). Az ámen elfogadás, vallomás, kérés és még valami: ünnepélyes fogadalom. Kötelezem magam arra, hogy Jézussal, az ő kedvéért, barátságáért az ő szeretetével szeretem övéit, leszek jelen a világban.
Még szerencse, hogy a következő szentmisét kezdhetem bűnvallomással, bocsánatkéréssel. Jó, hogy Jézus irgalmas barát.
