Nevek
Vers
Vasadi Péternek
Akit a forgószél úgy
imádott, hogy végül
pontosan a helyére tett,
hűvös fák tövébe, tűnődő,
Kultúra
„Tekintet vagyok”
A katolikus szellemű kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotója, Vasadi Péter születésnapi ünnepségét tartották május 18-án, szerdán a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházában. József Attila-díjas költőnk, írónk, aki évtizedeken át volt az Új Ember munkatársa június elsején tölti be nyolcvanötödik életévét. A jeles alkalomból családias légkörben köszöntötték írótársai, barátai.
„Az egyik legnagyobb élő magyar költő” – jellemezte őt rövid köszöntőjében Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke. S csakugyan: fajsúlyos munkássága valódi izgalmat és megrendülést kínál az olvasónak. Találóan állapítja meg róla egy jellemzés: „Címkézhető témái nincsenek, mert villamos telítettségű versbeszéde azonosul egyedüli tárgyával, a szentségnek mindent átjáró mozgásával, szakadatlan megtestesülésével. Vasadi képzelete a látomásokban is pontos, felelősséget vállal: az anyag és az ösztönök világában is a lélekre figyelmeztet, az éltető életre.” E felelősségteljes szellemi magatartás, összeszedettség és mélység hatja át egyik legkiválóbb művét, a Végh Attila költővel, filozófussal készített beszélgető-könyvet, A kígyó bőre címmel. A születésnapi est elején elhangzott írótársi köszöntők után műsorvezetőként Végh Attila tett fel kérdéseket az ünnepeltnek – az alábbiakban beszélgetésük néhány vezérgondolatát rögzítjük, Vasadi Péter megfogalmazásában.
Emberség-misztériumok
 |
|
A Parsifal zárójelenete a Művészetek Palotájában |
Hangolás a Budapesti Wagner-napokra
Talán csak a zene alkalmas arra, hogy az akadozó, pontosságra törekvő, de mégiscsak tükör által homályosan láttató-győzködő szó mellett-helyett közvetlenebbül adjon választ az emberlét „itt és most”-on túlmutató kérdéseire. A héten kezdődő (hatodik) Budapesti Wagner-napok gondolati fókuszában a tisztaság, a transzcendens érzelem, valamint az elmélyült, megedzett hit áll, úgy, ahogy ezt Richard Wagner – mai tolmácsolóin keresztül – a Lohengrinben, a Trisztán és Izoldában, illetve a Parsifalban feltárja.
Csak úgy beleolvasok
Rengeteg körülöttem a könyv. Most is párhuzamosan, egyszerre kettőt olvasok. Igaz, prózakötet az egyik, versantológia a másik. Nem zavarják egymást, inkább mintha erősítenék. Erről már más is mesélt nekem. Közben leülök régi kis írógépemhez, leütök rajta néhány sort. Belefáradva ebbe a súlyos munkába, nyúlok az egyik polc felé, és csak úgy belelapozok valamelyik véletlen opusba.
Karcsú kötet, téglaszínű, szolid vászonkötésben, Krúdy Gyula két kisregénye van benne, Az útitárs meg az N. N. 1963-ban jelent meg, akkor olvastam. Persze nem emlékszem szavakra, mondatokra, amelyek bizonyára elvarázsoltak, s ma mégis csodálatosan újnak tűnnek föl előttem. Főnevei? „Jégszürkeség.” Jelző, meg amire vonatkozik: „Emberhangtalan magány.” Az a hasonlat, hogy az őszi esőzések „halott gyermekek lépéseire emlékeztetnek”. Egy végtelenbe induló mondat: „Felette csillag szikrázott az üvegtisztaságú égbolton.”
Elhunyt Cs. Gyimesi Éva
Váratlanul érkezett a megrázó hír: május 23-án meghalt Cs. Gyimesi Éva irodalomtörténész, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem volt tanszékvezető professzora, az RMDSZ párt egyik alapítója.
1945-ben született Kolozsvárott, tanulmányait szülővárosában végezte, az egyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. 1990-től professzorként tanított ugyanott, később tanszékvezetőként, majd konzulensként egyengette az erdélyi magyar tudomány ügyét. A rendszerváltás előtt a rettenetes emlékű Ceausescu-rendszer egyik legismertebb ellenállója, az ellenzéki értelmiség meghatározó alakja volt. Éveken keresztül megfigyelés alatt tartották és üldözték a Securitate ügynökei. A keserves időkben mindvégig (a szó legnemesebb értelmében vett) szellemiséget képviselt, teremtett.
De messze van Jeruzsálem
Vers
az ég odakint vak korom
a jövő nap mit rejteget
ha úgy akarja megtudom
És máris este van
Vers
Mindenki egyedül él a föld szívén
Belényilall egy napsugár
És máris este van
Szabó Ferenc SJ fordítása
„Ha áhítod az igazságot”
Cs. Gyimesi Éva lelki hagyatékából
Évához több mint három évtizedes barátság fűzött. Ezért is kért fel nemegyszer, hogy ha meghal, kísérjem el temető papként a Házsongárdba. Jó néhány levelét becses emlékeim között őrzöm. Az egyik, mely mély lelkiségről tanúskodik, 1984-ből való:
Ingóságom, ez a nyomorult test, nem tud pihenni. A szomszéd szobából, a csukott ajtón keresztül hallom, ahogy fiam rágja az almát. De a lelkem megnyugodott már Benned, Istenem. Minduntalan eszembe jutsz. Úgyszólván óránként. Liturgia-töredékeket sodor föl bennem valami áradat.
