Elhunyt Cs. Gyimesi Éva

 

                                                                 Fotó: Rohonyi D. Iván

 Irodalomtörténészként és oktatóként kiemelkedő életművet hagyott maga után. Első önálló kötete a nyelvművelésről 1975-ben jelent meg, Mindennapi nyelvünk címmel. 1983-ban kiadott, Teremtett világ című irodalomértelmezése korszakos jelentőségű volt tudományos szempontból. Számos munkája csupán az 1989-es romániai változások után láthatott napvilágot. 2009-ben – Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába címmel közzétette és kommentálta a Securitate által róla készített jelentéseket. Helytállásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjének polgári tagozatával tüntették ki, publicisztikai tevékenységéért pedig 2005-ben Pulitzer-emlékdíjban részesült.Szem a láncban

Tanári hitvallását e szavakkal fogalmazta meg: „Ha minden egyes iskola abban a hitben nevelne, hogy Te is imago Dei, azaz Isten képmása vagy, hogy a Te legfontosabb feladatod a személyes talentumaid kibontakoztatása ott, ahová Isten rendelt, s azok javára, akik között élsz, biztosítva látnám nem csupán az egyes emberek, de egész közösségünk jövőjét is.”

A társadalmi szerepvállalásról 1989 decemberében így fogalmazott: „Ne várja senki, hogy meghívót küldjenek neki: vegyen részt az önszervező társadalmi folyamatban, amelyet végre nem felülről irányítanak! Szükségünk van szabad, véleményüket és meggyőződésüket vállaló emberekre, akik szakmai, erkölcsi terheket vesznek magukra.”

Cs. Gyimesi Éva kisebbségvédelmi és irodalomtörténeti, lelkiségi témájú írásaival az elmúlt esztendő során lapunk olvasói is visszatérően találkozhattak.

Szülővárosában, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra május 28-án.