Kultúra

Lehullunk mint
Hús a csontról és
Bőr a húsról
Lehullunk mint halottaink
Elhasznált életünkről

A hónap költője

Október költője az Új Ember hasábjain Barnás Márton. Ha hozzátesszük, hogy civil, kenyérkereső foglalkozása szerint a (szerkesztőségünknek is otthont adó) budapesti Központi Papnevelő Intézet portása, máris megérkeztünk egy fontos témához: a mai magyar humán értelmiség sajátos helyzetéhez. Mostanság jártunkban-keltünkben tapasztalhatjuk: számos diplomás ember – kényszerűségből vagy önként – olyan munkakört vállal, amelyben messze túlképzettnek minősül. A szakterületével meghasonlott ügyvéd a köztisztasági vállalat kukáskocsiján dolgozik; egy képzőművész végzettségű lány üzemi takarítónő, és felmosás közben csak úgy, a maga gyönyörűségére József Attila verseit szavalja; kisgyermekes anyukák utcaseprőként szolgálnak egy-egy aluljáróban, miközben fejhallgatójukból klasszikus zene szól.

John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című könyve nekünk, történelem szakosoknak 1967-ben ajánlott olvasmány volt. Vagy kötelező? A Nagy Októberi Szocialista Forradalomról szólt. Nem tudtuk, hogy a szerző megrendelésre írta – a novemberi forradalomról. Nem emlékszem, hogy elolvastam volna a riportszerű kötetet. Az biztos, hogy beleolvastam. A címet az első pillanattól irigyeltem. Ha 1956-ról hiteles könyv születhetne – gondoltam –, annak címe csakis az lehetne: Tizenkét nap, amely megrengette a világot. Reméltem, hogy valaki egyszer majd ilyen címmel írja meg 1956 magyar forradalmának hiteles történelmét.

Kiemelkedő alkotások a Tövis utcai templomban

Fehér márványpor lepi el a hatalmas műtermet. Balra a gipszbe öntött szoborcsoport, amely jobbra az óriási márványtömbben kapja meg végső formáját. Nem nehéz felismerni: a boldoggá avatásra váró hét ferences szerzetes alakja bontakozik ki. Megtanulandó – tudni való nevek: Körösztös Krizosztóm, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt, Kriszten Rafael és Károlyi Bernát. 1944 és 1954 között, a kommunista diktatúra idején váltak mártírrá. Ugyancsak márványba faragva ereszti le a daru Mindszenty József bíboros monumentális félszobrát Budapesten, a Tövis utcában. Talán ez az utolsó templom, amelynek építését 1948 november végén még Mindszenty József hagyta jóvá. A művészi alkotásokat a két oldalról nyíló bejáratnál helyezték el a Kapisztrán Szent János titulusát viselő istenháza búcsúja alkalmából, az időközben elhunyt Heller Jánosné adományának köszönhetően. A szobrokat Spányi Antal székesfehérvári püspök áldotta meg október 23-án.

„Kigombolt nyakú ingben ábrázolja magát Filep egy majdnem büsztszerű kivágásban. Az arc szembenéz velünk, balról jön a fény, és a fej árnyékot vet a jobb vállára. Bajusszal, kis körszakáll keretezi állát, szemeit figyelmesen összébb húzza, haja talán bozontosnak mondható. Szárazon leírva ennyi a kép, pontos vonalrajz, gazdaságosan kezelt tónusokban, szakszerűen megnevezve kontúrvonalas ábrázolást látunk. Amit viszont alig lehet megnevezni, az a kép által kifejezett éthosz, a művész lényeglátó képessége, az artikuláció nagyvonalú realizmusa, mely a kiemelések és elhagyások ritmikus rendjéből kibontakozó jellemét mutatja. A tónusok különbsége nem romantikusan nagy, nincs e képen (képein) semmiféle szélsőséges ellentmondás, sőt, minden részletében oly harmonikus, hogy valóban a test-lélek egységét, az élő embert vélem látni a vásznon.”

Végre örök kimenőt kapott.
Nyugdíjba ment a régi tiszt.
Ír vér festette fehér pofával,
ünneplőben tette le a fegyvert:
szakszerűen csatolta le,
ahogy egy szíjat is kell.

Papák, mamák: egyértelmű kedvencek.
Mennyit sírtam értük, ne hagyjanak itt,
unom a fiatalokat, a savanyú falatokat.

Látom a sok ablakot, nem kell modernebb
film: ülnek a mamák az otthonkákban.
Nézik a szelet, dúdolnak néger dallamot:
Bordó rúzs, hol szerezhetnék bordó rúzst?
A papák meg pamacsolnak, kenik fel puha
pofájukra a fehérséget, a régen kikevert
szappankrémet, és villanó borotvakéssel
kopasztják meg, szántják föl Titokföldjét.

Kínai íróé az irodalmi Nobel-díj

Stockholmban ezekben a napokban jelentik be sorra, hogy a különféle tudományágakban kik vehetik át az idei Nobel-díjat. Múlt csütörtökön, október 11-én a Svéd Királyi Akadémia közölte: az irodalmi kitüntetést ezúttal egy kínai író, Mo Jen (Mo Yan) kapja. A szakmai bizottság hivatalos indoklása szerint ezt azzal érdemelte ki, hogy „hallucinatív realizmussal elegyíti a népmesét, a történelmet és a mai valóságot”.