Aztán mint vinyettát, tette rám
a nevét Pollágh százados:
vigyem én a néma H-t.
Vörös név fehér végét:
volt már soké, és sokért
nem adnám, mint egy marlborót,
egy metonímiát.
Ilyen ékszert még nem hordtam,
nem vagyok katonaviselt.
Olyan a H, mint egy csat,
simán látom benne a szemem,
gyanakvó kék, nem akarja
már a másét, tiszta apám.
Pollágh Péter (1979) Budapesten élő költő,
négy verseskötet szerzője
