Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.
Varsóban műemléket állítottak Ryszard Siwiec lengyel filozófus, tanár tiszteletére, aki 1968. szeptember 8-án egy nyilvános ünnepségen felgyújtotta magát, tiltakozásul a Varsói Szerződés csapatainak csehszlovákiai beavatkozása ellen. A most május 8-án felavatott emlékmű – amely a júniusban kezdődő labdarúgó-Európa-bajnokság egyik színhelye, a varsói sportaréna bejáratánál áll – egy sötétszürke, két méter magas gránitobeliszk, a Prágában néhány évvel ezelőtt átadott oszlop nagyított mása.
Sorozatunkban eddig általánosságban jártuk körül az új evangelizáció témáját. Acél az volt, hogy ráérezzünk az új evangelizáció „ízére”, s ne csak kívülről, távolságtartással szemléljük ezt a fogalmat. A következő néhány részt az egyház és a „tömegtájékoztatás” kapcsolatának szenteljük, hiszen az új evangelizáció ügye nagyon sokszor ezen a területen jut sikerre – vagy bukik el. A tömegtájékoztatás szóról már eszmélkedtünk korábban. Most szeretnénk néhány lépést tenni előre.
Varietas delectat. A változatosság gyönyörködtet – tartja a régi, állítólag Marcus Tullius Cicero, az író, filozófus De Natura Deorum (Az Istenek természetéről) című művéből származtatható mondás. Valóban így van. Szebbnek látjuk a tarka virágos rétet, mint az egyszínű, zöld kaszálót, a változatos házakkal és kertekkel mozaikos külvárost, mint az egyforma panelépületeket, a kreatív munkát a monoton szalagmunkánál, a sziporkázó rétort a fakó előadónál, a változatos tájat a kilométerekre nyúló kukoricatáblánál. Mi lehet az oka annak, hogy a sokféleséget szebbnek találjuk az egyhangúságnál? Nem tudom. Úgy tűnik azonban, hogy az életközösségek és az ökoszisztémák normális működéséhez a változatosság, például a fajok sokfélesége nagyon is szükséges.
Nem a talpfák között fejét felütő gazról van szó, hanem az Európa városaiban egyre többfelé megjelenő füvesített villamospályáról. Az elmúlt néhány évben hazánkban is számos alkalommal felmerült ez a lehetőség a közösségi közlekedés korszerűsítése kapcsán. Szegeden már meg is valósult – és a legújabb hírek szerint 2013-tól a fővárosban is kialakítanak füvesített szakaszokat az 1-es villamos pályafelújítása során.
Először a szobrához mentem. Főhajtás, szál virág a végvári hadnagynak. Majd kitérő a várfalhoz, amelyen tábla áll, hogy onnan indult Balassi Bálint az utolsó rohamra.
Szakiskola várt, a nevét viselő. Évek során emlékezik a reneszánsz magyar költőjére. Minden esztendőben május végén. Amikor meghalt „nehéz sebben”. Neki tulajdonítják ezt az istenes verset is: „Ó, magas egeknek, nagy mély tengereknek / igazgató istene, / Szárazföldnek víztől, sötétnek világtól / elválasztó mestere (…) / Fordulj hozzám arccal, lássam valósággal / orcád élő vígságát (…) / Idvezítsd lelkemet, irgalmasságodért / kóstoljam jóvoltodat!”
A „legszebb hónapban” a loretói litánia éneklése-imádkozása által egyházunkban minden este köszöntjük a megváltó Jézus édesanyját. Ebben a hónapban különösen is megmutatkozik katolikus kereszténységünk egyik sajátossága: a bensőséges Mária-tisztelet. Elszomorító, hogy napjainkban számos egyházközségben már elmaradnak a májusi ájtatosságok, de főképpen az negatív fejlemény, hogy nagyon sok katolikus lelkében meggyengült a Szűzanya tisztelete és szeretete. Találóan fogalmazta meg ezt a tényt Sík Sándor: „Szűz Máriás magyaroknak kopott unokái” lettünk.