Nem kell egyetértenünk, de meg kell ismernünk egymást

Beszélgetés Ilan Mor izraeli nagykövettel

Tavaly ősszel új izraeli nagykövet érkezett hazánkba. Ilan Mor kezdettől hangsúlyozza: vendégnek érzi magát nálunk, közvetlen belpolitikai kérdésekkel nem kíván foglalkozni. Hangsúlyozza: arra törekszik, hogy a két ország lakói előítéletektől mentesen jobban megismerjék egymást. Az elmúlt hónapokban országjáró körútra indult, és már több olyan városunkat is felkereste, ahol katolikus püspökség van, s találkozott és megbeszéléseket folytatott az ottani megyés főpásztorokkal is. Útjai tapasztalatairól, terveiről s arról kérdeztük, szerinte a magyarok között nagyobb-e az antiszemitizmus, mint Európa más országaiban vagy más demokratikus államokban.

A babakocsi

Világ-nézet katolikus szemmel

Múlt kedden délután háromtól ötig Budapesten, a Deák tér egyik zebrája előtt hagytak egy babakocsit, amelyből hangos gyereksírás hallatszott. Az UNICEF Magyar Bizottságának kísérlete volt ez. Tesztelték a járókelőket: ki mit tesz ilyen esetben? A babakocsiban kisbaba helyett természetesen egy magnó „sírt”, gondosan letakarva. A két óra leforgása alatt mintegy ezer emberből hatan álltak meg, hogy segítsenek a magára hagyott „csecsemőn”. Sokan vissza-visszanéztek, de nem tettek semmit. És még többen haladtak el úgy a „gyermek” mellett, hogy nem zavarta őket a szokatlan jelenség, fel sem figyeltek rá.

Isten sír

Világ-nézet katolikus szemmel

Azok közé tartozunk, akiknek egy percre sem volna szabad elfeledkeznünk mindazokról, akiket a vallásszabadság korlátozása vagy hiánya sújt. 1946-tól 1990-ig, több mint negyven éven át korlátozta hazánkban a magát szocialistának nevező államhatalom a vallásszabadságot. Pedig az nem ajándék, amelyet ki kell érdemelni, hanem alapvető emberi jog. Isten ugyanis azt kívánja, hogy szabadon fogadjuk el létét, törvényeit, üdvösségét. Ezért teremtette az embert szabad akaratúnak. Ezzel pedig együtt jár az igazság keresése és a tévedés joga is.

Hány hazában?

Legalább két Magyarország létezik, ha nem sokkal több. Tizenöt évvel ezelőtt egy biztosítási ügynök, kellemetlen ember, azt bizonygatta nekem, hogy a Kádár-rendszer csak egyesek számára volt átkos diktatúra, másoknak kellemes életet biztosított. (Naná, az elvtársaknak…) Hasonlóan elvetemült elgondolások alapján az elmúlt évtizedekben szítottak itt népies-urbánus ellentétet és mindenféle osztályharcot, kijátszották egymás ellen az anyaországiakat és a határon túliakat, a vidéket és a fővárost – mintha az előbbinek minden nyomorúságáról a vízfej méretű utóbbi tehetne.

A könyvek művészete

Itt sorakoznak, naponta fogadnak a polcomon. A reggelinél már sugdolóznak, este meg számon kérnek. Bölcsek és kegyetlenek – mondanák mások, én így vélem: keresztények. Furcsa minősítésnek tűnik, de amiről elmondható, hogy könyv, tehát a Biblia (a Könyv) testvére, családtag a nagy családban.

Istenhit: sok vagy kevés?

A hét kérdése

A Die Welt című német napilapra hivatkozva az MTI – és nyomában több hazai sajtóorgánum – a közelmúltban beszámolt egy nemzetközi vallásszociológiai kutatásról. Az ismertetésből kiderül, hogy a Chicagói Egyetem munkatársai által 1991 és 2008 között végzett felmérés szerint az egykori NDK területén a leginkább elterjedt jelenség az ateizmus, a fiatalok szinte mindenütt a világon kevésbé istenhívők, mint az idősebbek, a magyaroknak pedig 30,9 százaléka hisz Istenben, amivel a nemzetközi rangsor középmezőnyében helyezkedünk el. (Az amerikai kutatók eredményei angol nyelven meg is tekinthetők az interneten: http:// www.norc.org/PDFs/Beliefs about God Report.docx.) Rosta Gergely szociológust, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusát kértük, írja meg véleményét arról, vajon menynyire hitelt érdemlők a fenti állítások.

Sajtóapostolokat keresünk

Hétről hétre – embertől emberig

Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.

Két keréken

Silinger úr Marcaliból

Télen, amikor, ahogy egy költő mondta: „ködkonda” ül a lelkemre, visszagondolok a nyarakra, leginkább azért, hogy ne fázzam úgy belül. Április végén ugyan még nincs nyár, de már majdnem, ekkor van minden évben a Balaton-kör. Több száz, ha nem ezer biciklis indul el reggel hatkor Balatonföldvárról, hogy aztán este kilencre, a nagy tavat megkerülve visszatérjen oda. Útközben van minden: parti egyenes, sík utak, badacsonyi hegymenet, utána bódító lejtő, a déli partról meg ilyenkor mindig kiderül, hogy összenőttek a települések, egyetlen, nyolcvan kilométeres faluban teker a bringás menet.