Közelkép

Az ifjúság legnagyobb problémái a munkanélküliség, az elszegényesedés és a létbizonytalanság. Fokozódó individualizálódás, növekvő kulturális és társadalmi szakadás jellemző rájuk. Nyílik a „kulturális olló” az egyes társadalmi rétegek fiataljai között a kulturális javakhoz való hozzáférés terén. Szabadidő-töltési szokásaikra a magányos szórakozás jellemző: négy-öt óra időtartamban interneteznek és tévéznek. Nagy gond, hogy jelentős részük társas kapcsolatnak tekinti a számítógépes csevegést. Ez vette át a baráti társaság, a hagyományos közösségi terek szerepét. Magányos „zárványlétet” élnek. A csetelés nem helyettesítheti az élő közösségeket, az pedig, hogy az ellenőrizetlen internetes tartalmaknak válogatás nélkül hitelt adnak, riasztó.

A középiskolások körében egyre gyakoribb a passzív, céltalan időtöltés, fokozódóban van a „plázaidentitás”. Többségük felfogását a fogyasztói logika jellemzi. Növekvő a céltalanság, a jövőkép-nélküliség. Többen hisznek közülük a telepátiában és a horoszkópban, mint a Szentháromságban; a kabbalában, a lélekvándorlásban és a mágiában, mint a feltámadásban.

A Zselici Csillagoségbolt-parkban kivételesen jól látszanak a csillagok – ezt néztük meg egy vezetett éjszakai túra keretében.

Az emberiség mindig is érdeklődéssel fordult a csillagok felé – a témát egyfajta misztikum is övezi. Sajnos azonban a mai városokban, amelyek az emberiség egyre nagyobb hányadának adnak otthont, már alig látni a csillagokat az úgynevezett fényszennyezés miatt. Ez utóbbi akkor keletkezik, ha egy településen túl erős a világítás, és a mesterséges fények az ég felé is irányulnak. Ezek miatt egészen elhalványulhatnak vagy akár teljesen el is tűnhetnek a szemünk elől a csillagok. Az ilyen környéken élő gyerekek azután úgy nőnek fel, hogy sosem látják például a Tejutat vagy a Göncölszekeret. Szerencsére azért akadnak még olyan helyszínek is, ahol az átlagosnál alacsonyabb a fényszennyezés.

Könyvespolcra

Abban az érdekfeszítő beszélgetésben, amelyet Sill Aba Ferenc idős szombathelyi ferences szerzetes folytatott Szerdahelyi Csongorral, nemcsak egy szerzetes pap lelkipásztori és tudományos eredményekben gazdag életéről olvashatunk derűs és bölcs vallomást, hanem zaklatott történelmi időkről is képet kaphatunk. Ez a kép pedig, éppen azért, mert személyes vallomásban tárul elénk, egyáltalán nem általános, hanem személyesen konkrét.

Könyvespolcra

„Korunk legszembetűnőbb jelensége a nyelv kétértelmű használata.” E szavakkal kezdődik a II. János Pál pápa által létrehozott Család Pápai Tanácsa által jegyzett és a Szent István Társulat gondozásában megjelent Családlexikon. Sokszor persze nemcsak két, hanem még ennél is jóval több értelmezést társíthatunk egy-egy fogalomhoz. Még a hozzáértőknek sem egyszerű rendet vágniuk a szavak kusza őserdejében, a hétköznapi ember számára pedig egyenesen kilátástalannak tűnik az ilyen vállalkozás. A kiadvány a családdal és az élettel kapcsolatos – elsősorban etikai – kifejezések tartalmát igyekszik megvilágítani, mindenki számára érthetően.

Könyvespolcra

Amikor kislányom arcán saját tekintetemet látom visszatükröződni, néha megdöbbenek, máskor örülök. Az is előfordult már, hogy hitetlenkedve csodálkoztam, te jó ég, ezt is tőlem tanulta? Csak nem!? Pedig minden bizonnyal igen, hiszen a gyerek a legtöbb esetben olyanná válik, amilyenek a szülei.

Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus is megerősíti ezt Káoszból bontakozó táncoló csillag: a felnőtt személyiség születése című írásában. A magyar pszichológiai ismeretterjesztés egyik legnagyobb hatású személyisége úgy véli, a felnőtté válás nehéz útján a szeretet a legbiztosabb adomány, s ha az apa és az anya igyekszik elég jó szülő lenni, a gyerek fiatal felnőttként visszatalál majd hozzájuk. Nem könnyű elviselni és megérteni a kamaszok lázadását, sokszor bántó és igazságtalannak érzett bírálatukat, engesztelhetetlen haragjukat.

Parallax – nézetek kora

A teológus olvasó és író ember, szövegek veszik körül. Töprengő, titokban imádkozó. A farizeushoz hasonlít, a törvény és a szent hagyomány értő rendezőjéhez. Nem az affélékhez, akik a nyilvánosság terein lengetik imaszíjukat, hanem a többiekhez, akik az ablakréseken szomorú riadalommal lesik társaik blaszfémiás műsorát.

A teológus ritkán próféta. Nem siethet, és nem emelheti fel a hangját. Iskolamesteres mutatóujjával nem teremthet rendet egyszerre az összevisszaságban. Dolga, sőt mestersége, hogy az egyszer mondott áldott szavak mindig mondott szavak maradjanak. Mindig és mindenkinek. A bentieknek, a kintieknek, és azoknak, akik szerint a bent és kint félálom. A teljes álom ugyanis a viperákon és áspiskígyókon való sebezhetetlen lépkedés, a párduc és a gödölye barátsága.

Beszélgetés Gyüdi Sándorral

A Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, vezető karmestere. Repertoárján kitüntetett szerepük van a magyar mesterek műveinek, például Lajtha Lászlóénak. Tíz éve az ötvenhatos forradalomra és szabadságharcra emlékezve zenekarral, kórussal, szólistákkal a szegedi dómban lép fel – ünnepi hangversenyen. Elhivatott dirigens, akinek élete úgy kötődik a muzsikához, a színházhoz, mint levél az ághoz. Kevés idejéből kiszakított órában szívesen nyilatkozott lapunknak.

– Bár kora gyermekkoromtól komolyan tanultam zenét, nem készültem hivatásos muzsikusnak. A kamaszok kompromisszumot nem ismerő önvizsgálatával nem éreztem magam elég tehetségesnek a művészpályához, másrészt a zenével való kapcsolatomat érzelmi természetűnek tartottam. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban szerzett meghatározó élményeim alapján vonzódtam a tanári pályához. Érettségi után a szegedi egyetemre jelentkeztem, és matematika–fizika szakos középiskolai tanári diplomát szereztem.

Bagdy Emőke a reménység tudományáról és az igazi értékekről

Halottak napja környékén különleges figyelem irányul elhunyt szeretteinkre. Emlékezünk, de közben többet gondolunk azokra a családtagjainkra is, akik velünk élnek. A múltba tekintünk, de a jelent és a jövőt is szemléljük: megvizsgáljuk, mi mindent örököltünk, kire miben hasonlítunk, és mit adunk tovább gyerekeinknek, unokáinknak. Családot, szerepeket, hivatást, karriert is „örökölhetünk”? Tudunk változtatni a bevésődött mintákon? Mi döntünk az életünkről, vagy meghatároz bennünket, amit a családból hozunk magunkkal? Bagdy Emőke klinikai szakpszichológust kérdeztük minderről.

– Milyen értelemben beszélhetünk a pszichológiában öröklésről?

– Az öröklés fogalmának genetikai értelme mindenki számára jól ismert. Természetesnek vesszük, hogy a szemünk, a hajunk színét, különféle alkati jellemzőinket a szüleinktől, nagyszüleinktől kapjuk. De fontos tudni, hogy még az öröklött tulajdonságok vonatkozásában is gyakran érvényesülnek a környezeti hatások. Több genetikus, köztük például Falus András is megerősítettek abban, hogy számos esetben csupán lehetőségeket hozunk magunkkal, amelyek a környezeti hatások függvényében vagy megvalósulnak, vagy nem. Már Konrad Lorenz etológus leírta, hogy vannak öröklött-kiváltott mechanizmusok. Egy genetikailag kódolt hajlam, készség akkor kezd el kibontakozni, ha a megfelelő kiváltó inger (kulcsinger) megérkezik. Amit öröklünk, az tehát számos esetben pusztán egy lehetőség, amely a környezet hatására nyilvánulhat meg. Nem tudnánk beszélni, ha a beszédtanulás korai időszakában nem hallanánk emberi hangot. Egy gyerek hihetetlen gyorsasággal képes elsajátítani egy nyelvet. Ez azért van így, mert a szenzitív időszakban pillanatok alatt tanulunk, és kitörölhetetlenül mély bevésődések (úgynevezett imprintingek) jönnek létre. Ez pszichológiai értelemben is hasonlóan működik. Könnyen megérthető, egy ember életében miért döntő jelentőségű az otthonról hozott családmodell. Mindabból, ami gyerekkorunkban a családban történik velünk, öntudatlanul egyfajta sémát, programot készítünk magunknak. Apa haragos, anya kiabál. Egy gyerek számára ez is lehet magától értetődő, hiszen neki mindig az a természetes, amibe beleszületik. Ha úgy nő föl, hogy állandóan verik, akkor – bár szenved tőle – azt tartja természetesnek. S ha felnő, könnyen előfordulhat, hogy ő is ilyen szülő válik. Ha ez a minta vésődött belé életének korai szakaszában, amikor még nem tudott beszélni, nem működött a tudatos ön- és helyzetkritikája, akkor nagyon is meglehet, hogy felnőttként is ez működik majd benne, automatikusan.