Közelkép

Könyvespolcra
A történelem hasznáról és káráról ma is sokat vitatkoznak a tudós elmék. De bármilyen érvet hoznak is fel mellette vagy ellene, annyi biztos, hogy a nagy történeteket újra és újra el kell mesélni. Nemcsak azért, hogy így szabjunk gátat a feledésnek, hanem azért is, mert az évek során felhalmozódott ismeretekből ki kell nyernünk mindazt, ami biztosan megállja a helyét. E válogatásra pedig mi sem alkalmasabb, mint amikor valaki nekiáll, és az elejétől a végéig – azaz napjainkig – megírja azt, amit már előtte oly sokan. Többek között ez is indokolja, hogy Jean-Pierre Moisset, a Michel de Montaigne Egyetem történésze közreadta A katolicizmus története című könyvét, mely a Bencés Kiadó jóvoltából most magyarul is olvasható.

Beszélgetés Ujházy András igazgatóval

Il Santo – A Szent. Így nevezik a padovaiak a dómot is, ahol Szent Antal, a ferences nyugszik. Ő az oltalmazója a Pilis ölelésében, Klotildligeten működő iskolának, amelynek pecsétjén ez áll: Páduai Szent Antal Általános Iskola, Gimnázium és Művészeti Iskola. Az aulában tömérdek fény, az irodában Ujházy András vegyészdoktor-igazgató fogad, aki tizenhét éve irányítja az intézményt. Természetismeretet tanít. Történeti adatokkal kezdi a beszélgetést.

– Az épület az angolkisasszonyok iskolája volt 1948-ig, amikor államosították. 1995-ig Ligeti és más titulust viselt. Ekkor visszakapta a most már Congregatio Jesuként ismert rend. A homlokzatra ezt írták: „Ward Mária iskola”. 2012-től a kedvesnővérek már nem tudták folytatni a tanítást, kevesen vannak. Ekkor vette át az intézményt a székesfehérvári egyházmegye. Kedvezményesen megvásárolta az épületet is. Egyetlen nővér maradt itt: Nobilis Anna zeneiskolai titkárnő. Jeles munkaerő.

Marie-Louise van Wijk az Andante nőszövetség munkájáról Az Európai Katolikus Női Szervezetek Szövetségének, az Andanténak hazánkban is van képviselete. A szervezet nemrég újraválasztotta elnökét, Marie-Louise van Wijk asszonyt, akit ebből az alkalomból a szövetség munkájáról, jövőbeli terveiről kérdeztünk.

– Milyen célok érdekében alakult az Andante?

– Már jóval az Andante megalakulása előtt több európai női katolikus szervezet elnöke sürgetőnek érezte, hogy erőteljesebb legyen a katolikus jelenlét az európai fórumokon. Mivel azonban e nemzeti szervezetek hatóköre általában nem terjedt túl a helyi és országos szinteken, ezért született meg az elhatározás az Andante nemzetközi szövetségének létrehozásáról. A szervezet feladata egyfelől, hogy segítse és koordinálja a tagszervezetek európai szintű tevékenységét, másfelől, hogy felhívja tagjai figyelmét a már létező politikai intézmények – az Európai Unió és az Európai Unió Tanácsa – szerepére.

Interjú Michael Ssenfuma ugandai pappal

„Ne dőljünk hátra, nézve a másikat, ahogy megtesz minden tőle telhetőt, legyünk azok, akik elérjük, hogy történjen valami! Kezdjük most!” – hangzik Michael Ssenfuma ugandai pap jelmondata. A harmincnégy éves Michael atya a Masakai egyházmegye ifjúsági felelőse, a gospelt játszó Anawim együttes frontembere. Zenéjével is hitet, reményt ad az embereknek, s emellett „foci-, ananász- és malacprojektet” vezet.

Mire készülnek a magyar szaléziak?

A Don Bosco Szaléziak a férfi szerzetesrendek között fiatalnak számító, a XIX. század derekán Torinóban alapított társaság, amelynek tagjai 1913 óta tevékenykednek hazánkban. Céljuk, hogy Isten szeretetének jelei és hordozói legyenek a fiatalok, főleg a legszegényebbek számára. Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök szerint a jubileumi múltba tekintés elsősorban a mának és a jövőnek szól.

– A Magyar Szalézi Tartomány születésnapra készül: 2013-ban a századik évfordulóját ünneplik majd annak, hogy az első szaléziak 1913. november 6-án megérkeztek Péliföldszentkeresztre. Körülbelül öt éve kezdődött el a felkészülés a centenáriumra. Akkor még egy bensőségesebb ünnepre gondoltunk – mondja Ábrahám Béla tartományfőnök –, majd beláttuk, az évforduló jó alkalom arra, hogy minél szélesebb körben megmutassuk magunkat. A szalézi rend nemzetközi viszonylatban jelentősnek mondható – az első három között van a világon –, de magyarországi jelenlétéről keveset tudnak társadalmi szinten. Mi úgy gondoljuk, hogy Don Boscónál életet, a szalézi családban az életünkhöz iránymutatót találtunk. Don Boscónak szava van a családokhoz, a fiatalokhoz, a mai emberhez. Ha ezt a mondanivalót nem adjuk tovább, nem tesszük lehetővé, hogy másokat is elérjen, akkor valami nagyon fontos dolgot mulasztunk el.

Ezt az anekdotát nem úgy fogom elmondani, ahogy azt mestereimtől, a ködlovagoktól tanultam. Szomorú a vége, de nem szabad megváltoztatnom, noha módomban állna. Elmesélhetném másképpen, mint ahogy történt, de akkor elveszne a lényege, és nemcsak a valósághoz lennék hűtlen, hanem adventkor született nagyapám emlékéhez is.

Azokban a decemberi napokban, melyekre emlékezem, negyvenöt éves volt. Édesapám annak az évnek az őszén töltötte be az ötödik életévét. A kalendáriumok 1943-at írtak, az volt a megcsonkított Magyar Királyság utolsó szabad karácsonya.

Találkozás Szűcs Édua grafikussal

Szeretet és humor. Ezzel a két szóval jellemezhetők Szűcs Édua rajzai, amelyeket olvasóink is jól ismernek. Legtöbbször csak néhány vonal, egy arc, egy gesztus, egy cím – ennyi a karikatúra. Az ember mégis órákig képes elnézni, akár egy Leonardo-festményt. Legalábbis Édua grafikáit biztosan. Olyan közel merészkedik minden témájához, hogy nem átall mögéjük is lesni. Nem rest fellebbenteni a fátylat, és megmutatni azt a másik valóságot, amelyikkel egyikünk sem néz szembe szívesen. Tükröt tart, miközben elgondolkodtat, kilendít, megnevettet. Mint hajdan a jó bohócok, az udvari bolondok, akikre oly nagy szükségünk van. Rajzait nézve jövünk csak rá igazán, mennyire. Szűcs Édua grafikus, karikaturista, feleség, családanya, akinek életét éppúgy áthatja a szeretet és a humor, mint a rajzait.

Családlátogatás Szuper Levente jégkorongozónál

Szüntelenül változó, bizonytalansággal teli világunkban az ember állandóságra vágyik. Ez a lapos, reklámfilmekbe illő mondat villant belém, amikor fotós kollégámmal megérkeztünk a mátyásföldi kertes családi házhoz, Szuper Levente jégkorongkapus otthonához. A sokszoros válogatott, divízió I-es világbajnok sportember esetében éppenséggel nem az állandóság érzésére számítottam, hiszen mozgalmas pályafutása során annyi országban, annyi csapatnál megfordult már… Annál kellemesebb meglepetés volt megtapasztalnom az őt körülvevő nyugalmat, családmeleg otthonosságot.

A tágas kertben gyerekjátékok és különféle szabadidős kellékek jelzik, hogy itt bizony – Ady Endrével szólva – „élet zengi be” a házat. A szép, teraszos épület pedig kimondottan patinás: vonzó légköre van. A nappaliban a házigazda fogad, karján nyolc hónapja született kislányával, Alizzal. Nagyon barátságos csöppség, csillogó, tágra nyílt szemmel méregeti a világot. Igyekszem követni a példáját, és a falon, a bejárati ajtó mellett felfedezem egy Gömör vármegyei nemesi család bekeretezett címerét.