Az Őrségi Nemzeti Park dimbes-dombos tájain egy kis falu, Viszák felé tartunk. Egészen pontosan Szarvas József színművész portája felé. Megyünk, hogy megismerjünk valakit, aki segít visszaadni egy fogyó falu kultúráját.
Ma már az emberi élet valamennyi területét meg lehet közelíteni a pszichológia oldaláról is. Egy vallásos ember számára is magától értetődő, hogy lelki problémáira pszichológiai tárgyú könyvekben vagy mentálhigiénés szakembernél keressen megoldást. Annak ellenére, hogy a lélektan és a vallás sokszor egészen más válaszokat ad ugyanarra a kérdésre. A kettő kapcsolatáról Gombai Ferenc Balázs pszichológust, hittanárt kérdeztük.
Roger testvér születésének centenáriumán 1983-ban történt első budapesti látogatása jut eszembe. A kommunista hatalom birtokosai nem viselhették el, hogy Gaizler Gyula orvos, a korabeli katolikus szellemi élet jeles képviselője hatósági és egyházi engedély nélkül, személyes ismerőseként meghívja Magyarországra a taizéi közösség világhírű vezetőjét.
A ferences öregdiákok – barátokkal, ismerősökkel kiegészülve – ismét nekivágtak immár évenként szokásos autóbuszos zarándoklatuknak, Szent Ferenc nyomában. A szervezés munkáját az Udvarhelyi testvérpár, Olivér és Nándor vállalta most is magára, a lelkivezető pedig hagyományosan Tömördy Viktor atya, ferences szerzetes, főiskolai tanár, egyháztörténész volt. Az idei út különlegességének számított, hogy velünk tartott Prokopp Mária, az ELTE emeritus professzor asszonya, a ferences világi rend tagja, aki bámulatra méltó szaktudásával és lelkesedésével szinte egyetemi kurzust tartott a társaságnak az öt nap alatt. A Giottónak tulajdonított mondás kísért minket: „Mindenkinek bőven adj, feltűnés nélkül.” Így utazni jó, s eltűnődni közben, fölnyitni létezésünk egy újabb élmény-lapját. Sokfelé jártunk, sok mindent megtekintettünk ezeken a napokon, utunkat – és figyelmünket – elsősorban Szent Erzsébet életének egyes állomásai határozták meg.
A szív csendes cselekedete címmel tette közzé írását Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció felelős vezetője a L’ Osservatore Romano június 12-i számában. (A szöveg teljes terjedelmében olvasható lesz a Praeconia őszi számában.) A szinte levél formájában megfogalmazott írás egy költői kérdéssel kezdődik: „Vajon ötven évvel VI. Pál pápa kihirdetése után olvassa-e … Olvass tovább
A hetven évvel ezelőtt Magyarországon, a háború utáni romok eltakarítása és az újjáépítés közben akadtak emberek, akik szerették volna megőrizni a katolikus közéletet, és ehhez egy új hetilap beindítását tervezték. „Öltsétek magatokra az új embert” – ezt a Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből vett idézetet hívták segítségül, amikor címet kerestek neki.
Beszélgetés Dejcsics Konrád bencéssel – A fiatal bencés szerzetes Vas megyéből, Szombathelyről származik. Apai ágon a nyugati országhatár mentén élő horvát elődökre tekint vissza. A Dejcsics név valószínűleg a deutsch német kifejezésre utal, elképzelhető, hogy sváb vagy osztrák eredet is fölismerhető a családban, bár nemzedékek óta magyar tudattal élnek.
Arcok és vallomások a Shalom közösség siófoki „örömtáborából” – „Szükségünk van reverenda és fátyol nélküli szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba járnak, zenét hallgatnak, és a barátaikkal sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik az első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre. (…) Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot dogot fogyasztó, internetező és iPodot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni a barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. Szükségünk van olyan szentekre, akik a világban élnek, meg tudják ízlelni a világ jó dolgait, mégsem világiasodnak el.” Ez a többnyire Ferenc pápának, néha II. János Pál pápának tulajdonított írás, amelynek szerzője, meglehet, hogy valójában egy ismeretlen brazil, igencsak aktuális és életszerű: mert akárhogy is, a „shalomosok” épp ilyenek.