A fákhoz fűződő történetek száma végtelen. Szinte mindenkinek van egy kedves növénye, amely valamiért a szívéhez nőtt. Nagyanyám egykori szilvafája már csak fényképen és emlékeimben létezik, de az édesanyám által elültetett fűzfa utódja ma is egészségesen fejlődik, gyakran megsimogatom lehajló ágait, s közben hazagondolok.
Beszélgetés Bozók Ferenc piarista pap tanárral, költővel – Gyöngyösön született, a Gyöngyöshöz közeli Domoszló volt gyermekkora színtere. Nagymamájától hagyományos vallásos nevelést kapott, mint mondja, „családunkban egyedül ő járt templomba”. Az elsőáldozáson és a bérmálkozáson „csak úgy átestem”. Édesanyja akkor került a templom közelébe, amikor kamasz fia ministrálni kezdett. A magyar–történelem szak elvégzése után, friss diplomásként Gyöngyöspatán tanított évekig. Az általános iskolába nagy számban jártak cigány gyerekek, „rengeteg küzdelemmel kellett szembenéznünk, de csupa szív és egymást szerető tantestület dolgozott ott. A roma gyerekekkel nem volt különösebb gondunk, talán csak annyi, hogy amikor kitavaszodott az idő, voltak, akiket már úgy kellett összehalászni, nemigen akartak iskolába járni”. Bozók Ferenc (1973) ma piarista szerzetes tanárként a rend váci gimnáziumában tanít magyart, történelmet és hittant. Költeményei irodalmi folyóiratokban jelennek meg, hat önálló verskötete látott napvilágot, emellett esszéket és irodalmi interjúkat tartalmazó könyveket adott közre.
„Mózes szert tett az egyiptomiak minden tudományára, s szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt” (ApCsel 7,23). Az Ószövetség szerint az izraeliták vezetője volt akkor, amikor az Úr „kivezette népét Egyiptomból, a szolgaság házából” (Kiv 20,1). Mózes és Egyiptom kapcsolata kézenfekvő, érthető tehát, hogy a modern tudományos kutatásnak is többször a homlokterébe került. E témában méltán váltottak ki elismerést Jan Assmann meglátásai, aki a Mózessel, Egyiptommal és Ehnaton fáraóval kapcsolatos eddigi véleményeket a kulturális emlékezet szempontjai szerint értelmezte újra. A heidelbergi egyiptológus nagyszámú hallgatóság előtt tartott előadást november 10-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének szervezésében.
Vendégségben a huszonöt éves Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskolában – Az óraközi szünetben három lány fest a rajzteremben, a közelgő őszi vásár teaházának díszleteit készítik. Fiatal tanárnőjük belép a terembe, egy pillantást vet a munkákra, megdicséri a diákokat, majd továbbsiet. A Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskolában a becsengetés előtt a fiatalabb osztályok uzsonnáznak, fakockákból tornyot építenek, vagy a legutóbb tanult néptáncelemeket gyakorolják összekapaszkodva. Ottjártunkkor barátságos gyerekek, figyelmes tanárok és az iskola igazgatója kalauzoltak bennünket a huszonöt éves intézmény falai között.
Látogatóban Guden Vitéznél a paloznaki plébánián – Vajon ki hallott már Guden Vitézről? Az elnevezés ilyen formában vált tulajdonnévvé. Amikor vitéz Ajtós József László atyához utaztunk, a néven kívül magam sem tudtam még többet. De felkeltette érdeklődésemet, hogy a XI. századból egyszer csak előlép valaki, s mert Szent Márton ünnepe (november 11.) táján jártunk, amikor a pincékből általában előkerül az újbor, kíváncsian vártam, vajon Guden Vitéz és a szőlőművelés hogyan függ össze. Paloznakon fogadott minket a kellemes humorú, szívélyes József atya; Paloznakon, a Balaton-felvidék eme gyönyörűséges helyén, Alsóörs és Csopak között. A román kori alapokra épült, majd gótikus formában átalakított templom, amely később, mint számos magyar templom, barokk stílusban nyerte el ma is látható alakját, elegánsan emelkedik a dombtetőn, s mint egy füzérre szedett szoknya, ölelik körül a település házai. Paloznak alig négyszáz lakost számol, nyaranta azonban akár ötezren is élnek itt.
Adalékok Mécs László életrajzához (1944−1953) – Hogy vallomását ellenőrizzék, illetve maradék ellenállását is megtörjék, Kiss Toldi Ferenc, a BM IV. Vizsgálati Főosztályának fővizsgálója, kihallgatótisztje október 15-én „fogdahálózat ráépítését” javasolta Mécs Lászlóra. A konspirációra a fővizsgáló Mózes fogdaügynök nevét terjesztette felettesei elé. Mózest 1953. október 19-én szállították át a Kozma utca 13. szám alatti Országos Börtönből (más néven Gyűjtőfogházból) a Házifogdába, Mécs László zárkatársának, s november 9-én vitték vissza. Első jelentését 22-én, az utolsót, a tizenkettediket november 3-án körmölte le. Összesen negyvenhét oldalt írt. A konspirációt tartótisztjével, Kiss Toldi Ferenccel előre megtervezték. Mózes jól szerkesztett, pontosan fogalmazott jelentéseket adott át akkor, amikor látszólag kihallgatásra vitték.
Adalékok Mécs László életrajzához (1944−1953) – A színpadtól a kínpadig. Tömören így foglalható össze Mécs László sajátságos alkotói és előadó-művészi pályafutásának első harminc éve. Most életútjának eddig kevéssé ismert időszakába nyerünk bepillantást. Az események olvasása közben, kérem, ne feledjék a legfontosabbat. Azt, amit a Felvidék igrice a következőképpen fogalmazott meg: „Ez voltam én: ember, magyar, plébános.”
Nyáron levelet kaptunk Füleczki Istvántól, amelyben első miséjére invitált, és azt is leírta: Szendrő, ahol nevelkedett, „paptermő település”: az utóbbi tizenöt évben rajta kívül még három fiatalember döntött a papi hivatás mellett. Mivel a papok száma országosan fogyatkozóban van, ez a „rekord” nagyon elgondolkodtatott bennünket, és elhatároztuk, hogy utánajárunk, mi lehet Szendrő titka.