A nigériai fővárosban történt júniusi merénylet és a Borno szövetségi államban lévő Maiduguri városban legújabban elkövetett véres támadás következtében az afrikai országban egyre növekszik a lakosság elégedetlensége a hatóságokkal szemben. A közvélemény úgy ítéli meg, hogy a kormány erélytelenül lép fel a Boko Haram iszlamista terrorszervezet ellen.
„Politikai és vallási vezetőkhöz nem méltó, hogy bosszút tápláljanak, szítsanak. A bosszú bosszúért kiált, a vér újabb vérontást eredményez. Az ártatlanul meggyilkolt fiatalok, minden meggyilkolt fiatal a gyűlölet ördögi oltárára helyezett áldozat. Imádkozzunk minden feláldozott, elrabolt és megölt fiatal szüleiért és hozzátartozóiért.”
A kúria reformját előkészítő nyolctagú bíborosi tanács július 1. és 4. között immár ötödik alkalommal tanácskozott Ferenc pápával. Ezúttal az úgynevezett kis minisztériumok, a pápai tanácsok feladatai álltak a megbeszélések középpontjában, ugyanakkor szó volt az államtitkárságról, valamint a vatikáni bankkal (IOR) kapcsolatos kérdésekről is.
Immár háromszázezren menekültek a szomszédos Anbar tartományba azóta, hogy június elején az iszlamista katonai szervezet, az ISIS fegyveresei bevonultak Irak második legnépesebb városába, ahol sok keresztény is él. A kurdok lakta autonóm területen viszonylagos biztonságban lehetnek azok, akik elhagyták otthonukat. Chasairben a menekültek sátortábora az UNHCR menekültszervezet és a kurd tartományi kormány jóvoltából nemcsak növekszik, de ellátásban is részesül.
Nemzetközi magzatvédő konferencia Madridban
Az élet, illetve kiemelten a magzati élet védelméről szóló nemzetközi konferenciát tartottak Madridban július 3-án és 4-én Az élethez való jog címmel. A találkozót a World Action of Parliamentarians and Political Leaders for Life and Family szervezte, amely politikai szinten – törvények segítségével, illetve életellenes törvények megakadályozásával – kívánja képviselni az élethez való jogot és a magzati élet védelmét. A szervezethez, amely 2007 novemberében alakult meg, több mint negyven országból – köztük hazánkból is – csatlakoztak már politikusok, képviselők, szenátorok.
Hubert Lehner (1928–2014)
Manapság sok szó esik a világiak szolgálatáról az egyházban. Newman bíboros írta: „Isteni mesterünk mindegyikünknek kijelölt valami sajátos feladatot, egy isteni szolgálatot. Jót kell tennem, az Ő művén kell dolgoznom…”
Hubert Lehner példásan teljesítette a rá bízott isteni szolgálatot. Linzben született, és ott is halt meg június 30-án. Élete és munkássága az osztrák egyházhoz, közelebbről ehhez a városhoz kötődik, a volt kommunista blokk országaiban mégis számtalanul sokan lehetünk hálásak neki azért a sok segítségért, amelyet tőle vagy az ő révén kaphattunk. Ahogy a linzi egyházmegye hírt adott róla: „Hubert Lehner a XX. század második felében az egyházi élet meghatározó személyiségei közé tartozott, nemcsak Ausztriában, hanem a szomszédos országokban is.”
Egy hivatást érlelő család portréja
Sajóvámos központjában úgy áll egymás mellett a református és a római katolikus templom, mint két kedves testvér. Ám hiába vannak egészen közel egymáshoz, együtt lefényképezni roppant nehéz őket, mert a református kert tele van hatalmas gesztenyefákkal, amelyek, ha lentről, a katolikus kerítés mögül tekintünk át a túloldalra, még a tornyot is takarják. „Talán egy-két kilométerre is el kellene távolodnunk a két épülettől ahhoz, hogy semmi se zavarjon be a képbe, ami elválasztja őket” – mondja fotós kollégám bosszúsan. Pár órával később egy harmadik templom, a néhány utcával odébb álló görögkatolikus révén jutunk a megoldáshoz, amelyet szintén le kell fényképeznünk. Onnét visszafelé jövet ugyanis, egy árok partján megtaláljuk az ideális pozíciót. Azt a pontot, ahonnét mindhárom közösség temploma ugyanolyan jól látszik.
Ági: Úgy gondoljuk, gyermekeinknek azzal is nagyon fontos szembesülniük, hogy az évek múlnak a fejünk felett. Ez mindannyiunkra vonatkozik, csak máshogy jelenik meg rajtunk. Az én szüleim már nincsenek velünk a földi létben, édesapám tizenöt éve, édesanyám hat éve. Gyermekeink közelről tapasztalhatták meg a búcsúzásnak ezt a formáját. A gyermekek általában alig várják, hogy teljenek az éveik, és minél hamarabb felnőttek legyenek, bár azt azért túlzásnak tartják, amikor a kisgyerekek már csókolommal köszönnek nekik. Ilyenkor kicsit felháborodnak. És mi, szülők vajon hogyan éljük meg azt, hogy nem fiatalodunk? Ez a téma bennünket is foglalkoztat már egy ideje. Most azért került elő, mert nemrég ezzel kapcsolatban volt egy érdekes beszélgetésem két férfival. Az idősebb úriember bókolni akart nekem. Azt mondta, rég nem látott, de én csak fiatalodom. Ránéztem, és ellenvéleményemet kifejezve a hajamra mutattam, mely igencsak őszül. S azt a „furcsa” dolgot választottam, hogy nem festetem. Már többször kaptam erre érdekes megjegyzést.