Ferenc pápa nagy aggodalommal követi figyelemmel az Irak északi területeiről érkező drámai híreket, melyek a védtelen lakosság helyzetéről szólnak.

Különösen a keresztény közösségeket sújtja a régióban tomboló erőszak, amely miatt az emberek menekülni kényszerülnek falvaikból – olvassuk Federico Lombardi szentszéki szóvivő nyilatkozatában, amelyet Ferenc pápa nevében tett közzé. Az aggasztó események tükrében a pápa ismét lelki közelségét fejezi ki azok iránt, akik kénytelenek átélni ezt a fájdalmas próbatételt. A szentatya csatlakozik a helyi püspökök felhívásához, és velük együtt kéri gyötrődő közösségeik számára, hogy az egyház állandó imádsággal forduljon a Szentlélekhez a béke ajándékáért.

A libanoni püspök a szíriai konfliktus átterjedésétől tart

Flavien Joseph Melki libanoni nyugalmazott püspök attól tart, hogy a szíriai konfliktus átterjedhet hazájára is. A nyolcvankét éves szír katolikus püspök bírálta Amerika magatartását, amiért a „világ csendőrének” tartja magát, és azt is, hogy Európa „vakon követi” az USA-t. A „zűrzavaros helyzet” politikai tisztázása nem lehetséges, mégis szükséges az iszlámmal folytatott párbeszéd. A közel-keleti keresztények ugyanolyan polgári jogokat kívánnak, mint a muzulmánok. Pierbattista Pizzaballa ferences szentföldi kusztosz véleménye szerint az elhúzódó szíriai háború azzal a veszéllyel jár, hogy a menekültek jelentős része nem fog visszatérni hazájába. (KAP)

Ferenc pápa harmadik nemzetközi útja elé

Ferenc pápa a lapzártánk utáni napokban, augusztus 14. és 18. között látogat Dél-Koreába. Apostoli útja első napján érkezik Szöulba. A második napon helikopteren Daejeonba repül, ahol Nagyboldogasszony-ünnepi miséje után fiatalokkal ebédel a papi szemináriumban. Délután Solmoe szentélyénél ázsiai fiatalokkal találkozik.

Augusztus 16-án a Seo So Mun-i mártírok szentélyéhez megy, majd boldoggá avatja Paul Jun Dzsi-csungot és százhuszonhárom vértanútársát. Délután Kkottongnae-ben felkeres egy sérült emberek ápolásával foglalkozó intézményt, majd a szerzetesekhez és a világi apostolok képviselőihez intéz beszédet.

Biblikus világkonferencia Szegeden

A világ Újszövetség-kutatóit összefogó és segítő szervezet, az 1938-ban alapított Studiorum Novi Testamenti Societas (SNTS) tartotta éves konferenciáját a Szegedi Tudományegyetemen augusztus 4. és 9. között. A szervezetnek ezt az immáron hatvankilencedik éves közgyűlését több mint kétszázötven résztvevővel tartották meg – a vendégsereg a világ százharmincegy egyetemét és ötvenöt országát képviselte. Olyan professzorok jöttek össze, akik a saját diákjaik előtt lassan legendásnak is mondhatók – de valaha szintén „csak” diákok voltak, s a kutatás örömében máig „diákok” maradtak.

Mint minden valamirevaló tudományágnak, úgy a teológiának és benne az újszövetségi szentírástudománynak is megvannak a maga legendás alakjai. Diákok pusmogják egymás között, hogy Hans Urs von Balthasar nyári olvasmányként Platón írásait csúsztatta a táskájába, görögül, persze. Hogy Rudolph Bultmann szemináriumára csak az iratkozhatott be, aki kívülről felmondta, szintén eredeti nyelven, János evangéliumát. Vagy hogy a szövegkritikával foglalkozó szakemberek a tanácskozások estéin akkád, asszír, héber és görög szavakkal játszottak kitalálósdit. Vagy hogy a haladó nézetei miatt eltiltott római tanár mintegy tíz év szünet után először tarthatott órát, s ezt szerényen és találóan így kezdte a zsúfolásig tömött teremben: „Ahogy legutóbbi óránkon is mondtam…”
Az SNTS legendái a tudományosságról, illetve a kultúrák és vallások találkozásáról szólnak. E sorok írója ugyan nem vette észre, hogy vacsora közben ógörög vagy arámi szójátékok röpködtek volna a teremben, azt azonban újra meg újra örömmel fedezte fel, hogy az előadások után itt is, ott is folytatódott a szakmai beszélgetés. Szinte hihetetlen, ahogy például egy szövegkritikai, vagyis az ókori szövegek meglévő (vagy csak feltételezett) szövegváltozatait elemző előadás végén, ahol látszólag csak egy-egy szó léte vagy nemléte (ottléte vagy ott nem léte) a kérdés, azonnal magasba lendülnek a kezek, s a kérdezők olykor csak számokat mondanak, a válaszadó mégis tudni látszik, melyik szakaszról van szó – és már lelkesen magyaráz is. Minden tudósban kell hogy legyen egy adag gyerekes kíváncsiság, s talán még egy német fegyelemhez szoktatott elme sem tagadja, hogy a vitákban finomodó álláspontok nemcsak az igazságról szólnak, hanem valamiképpen az ember öröméről, igazság, jóság és szépség utáni vágyáról is.

A Napbaöltözött Asszony országa és a mennybevétel napján született város

Latin-Amerika szívében létezik egy ország, melynek múltja szakadatlan erőfeszítésben telt a fönnmaradásért folytatott küzdelem során. Paraguay történelme – az ország fölött tornyosuló állandó veszélyek miatt – kísértetiesen hasonlít a mi sorsunkhoz. Az ország területe mint egy négyszer nagyobb hazánkénál, de lélekszáma mindössze fele a mienknek, és mégis, erőtlenségében és magárahagyatottságában is sikerül átadnia az utódoknak mindazt, ami kollektív emlékezetének része. A paraguayiak ereje töretlen, mindennél állhatatosabb, mert ez a szívük ereje.