A Vatikán a Közel-Keletért

A Vatikáni Államtitkárság diplomáciai jegyzéket küldött a Szentszék mellé akkreditált nagykövetségeknek, hogy emlékeztesse őket a pápa békefelhívásaira, amelyeket az úrangyala elimádkozásakor tett a Szentföld érdekében. Dominique Mamberti érsek, a vatikáni államközi kapcsolatok titkára interjút adott a Vatikáni Rádiónak, amelyben elmondta, hogy az államtitkárság nagy aggodalommal kíséri figyelemmel a közel-keleti keresztény közösségek helyzetét. A keresztények szenvednek az igazságtalanság miatt, félnek, és közülük sokan hazájuk elhagyására kényszerülnek. Csak Moszulban mintegy harminc templomot és kolostort foglaltak el és rongáltak meg szélsőséges csoportok. A kereszteket eltávolították. Sok-sok év után most először nem volt lehetőség arra, hogy vasárnap szentmisét mutassanak be a városban.

Aggódnak a kárpátaljai mozgósítás miatt

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a három történelmi egyház július 29-én Ungváron kiadott nyilatkozatában aggodalmát fejezi ki a kelet-ukrajnai helyzet és a részleges katonai mozgósítás elindítása miatt, felszólítva az illetékes hatóságokat, hogy a Kárpátaljáról behívott tartalékosokat ne vigyék a háborús övezetbe.

Boér Blanka visszaemlékezése

Idén hetvenedik évfolyamába lépett az Új Ember. Az újság első száma néhány hónappal a második világháború befejezése után, augusztus 9-én jelent meg. Boér Blanka – Blanka néni – hatvan esztendőn át dolgozott a lapnál, különböző beosztásokban. Tizenhét évig munkatársak lehettünk. Ülünk a kellemes, megnyerő hangulatú Bakáts téri lakásban. Amikor arra kértem a most kilencvenöt éves Blanka nénit, emlékezzünk a régi időkre, szavai nyomán az átélő szemszögéből kibontakozott a bizony sokszor nem könnyű XX. század történelme.

1919 júniusában Fogarason születtem, a történelmi Magyarországon. Édesapám főszolgabíró volt, édesanyám matematika–fizika tanári diplomát szerzett Pesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, de férjhez menetele után, két év tanítással a háta mögött, abbahagyta az oktatást.

Kilenc hónapos koromban, 1920 tavaszán a család kénytelen volt elmenekülni Fogarasról, édesapám ugyanis nem tette le az esküt a királyi Romániára, így persona non gratának minősült.