Aki a pápa nevében is feloldozhat bűneink alól

Szerző:

Beszélgetés Melo Lajossal, a Santa Maria Maggiore-bazilika gyóntatójával

– Ön Róma egyik patriarchális bazilikájának magyar gyóntatója. Hogyan lesz valakiből az Apostoli Poenitentiaria munkatársa?

– Hosszú út vezetett idáig. A Felvidéken, Szereden születtem, a keresztségben a Sándor nevet adták nekem szüleim, akik hivatalnokok voltak. Már ők is Csehszlovákiában látták meg a napvilágot, de édesapám ősei olaszok voltak. Akkor kerültek az Osztrák–Magyar Monarchia területére, amikor Garibaldi egyesítette Itáliát. Nagyapám erdélyi lányt vett feleségül, édesanyja a híres Fadrusz családból származott. Édesapám fiatalkorában visszakerült Olaszországba a rokonaihoz, ott járt iskolába, s ott is katonáskodott. Szlovákia és Magyarország német megszállása után, katonaként találkozott édesanyámmal. A háború után kötöttek házasságot.

– Ön tehát Szlovákiában nevelkedett, ott kapott meghívást a papságra, és domonkos lett. A rendek teljes megszüntetése ellenére hogyan lehetett valakiből szerzetes?

– Iskolai tanulmányaimat a Felvidéken végeztem. 1968-ban némi enyhülés volt a csehszlovák politikában. Én azonban Olaszországba mentem, s felvételemet kértem a rendbe. Az ötletet is Olaszországnak köszönhetem, hiszen korábban már jártam Itáliában, érdekelt a történelem, és a domonkos rend történetével is megismerkedtem. Vonzott a szerzetesi élet, pedig Csehszlovákiában semelyik szerzetesrend nem működhetett. Így tehát érettségi után egyenesen a generális házba, Santa Sabinába mentem. A generális azt ajánlotta, menjek vissza a Felvidékre, hiszen a politikai enyhülés miatt több domonkos szerzetest kiengedtek a börtönből, s készüljek velük a szerzetesi életre. Ajánlóleveleket írt nekem, az atyáknak pedig felhatalmazást adott, hogy titokban foglalkozzanak velem. Mire hazaértem Csehszlovákiába, bevonultak az oroszok. 1968-at írtunk. Világi papnak jelentkeztem a szemináriumba, de titkos domonkosként. 1973-ban volt a papszentelésem. Először Dunaszerdahelyen voltam káplán, majd 1975-től Újbarson plébános. Onnan Pozsonyba, majd Nyitraegerszegre kerültem.

Testvérek a halálban (1.)

Szerző:

Magyarok zarándoklata az Isonzónál

Az I. világháború kirobbanásának századik évfordulója alkalmából augusztus 1. és 3. között a Katolikus Tábori Püspökség és a Misszió Tours zarándokiroda szervezésében emlékező zarándoklat járt az Isonzó völgyében Bíró László püspök vezetésével.

„Őket az erőszak ragadta ki a családjukból. E több százezer magyar férfi mögött mennyi édesanya, feleség, árva, kedves, testvér könnye, fájdalma van. Ezeknek a férjeknek és apáknak el kellett menniük, a mai magyar ember pedig önként, dalolva hagyja ott a családját, és okozza – bár nem ilyen látványosan – ugyanazt a fájdalmat, amit itt, az Isonzó völgyében, a Doberdó-fennsíkon elesett katonák okoztak az otthon maradottaknak.” Bíró László katonai ordinárius, aki egyúttal a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferense is, ezt a szempontot emelte ki a számtalan gondolat közül, amely ott kavarog az ember fejében, amikor végignéz a több tízezrek, százezrek földi maradványait rejtő, szinte végtelen síremléktengeren, legyen az az Osztrák– Magyar Monarchia katonáinak folignói temetője, vagy akár a Mussolini által emeltetett, sok futballstadion méretű redipugliai olasz emlékmű.

Kincskeresés

Szerző:

Egy elfeledett pap – és a Szent Kereszt Egyesület kezdetei

„A pap az egyház kincse” – tartja a régi mondás. Voltak időszakok, amikor egyesek igyekeztek elhallgatni e kincs értékét és jelentőségét, sőt kifejezetten vadásztak rá, majd a feledés homályába takarták…

Valami hasonló történt egy hetvenöt évvel ezelőtt létrehozott egyesülettel és alapítóival is. 1939. március 5-én a Szociális Testvérek Társasága székházában alapította meg alig néhány tucat katolikus konvertita Kardos Dezső NDS (Notre-Dame de Sion) atya vezetésével a Szent Pál Egyesületet, és kérte Serédi Jusztinián bíboros, esztergomi érsek egyházi jóváhagyását, illetőleg a belügyminisztérium engedélyét. A dolog különlegessége, hogy az egyesület fel adata és célja egy népcsoportra, a zsidó származású katolikusokra éleződött ki: a második zsidótörvény hatálya alá eső egyháztagokat vette védelmébe. Maga az alapító atya szintén zsidó származásúnak minősült. Alsómizsén (?) született 1906. október 7-én, Kardos Jenő és Kovács Adelaide házasságából. Mindannyian 1917 körül katolizáltak. A papi hivatást választotta, és 1929. június 23-án szentelték világi pappá, majd ezt követően belépett a sioni rendbe. Püspöki kérésre rendje Rómából Magyarországra küldte. 1938-ban Serédi bíboros engedélyezte, hogy a Szent István-bazilikában kisegítő lelkészként működjön. Alighogy hazatért, a külföldi tapasztalatokat felhasználva fölmérte az helyzetet, és hozzálátott, hogy a zsidó származású katolikusokat megszervezze, és hitbuzgalmi-karitatív egyesületbe tömörítse. Az igény megvolt, csak a főegyházmegye vezetőit kellett a cél mellé állítani.

Doberdó hősei vagy áldozatai

Szerző:

Doberdo del Lago északolasz község neve az I. világháború óta mélyen bevésődött a közép-európai emlékezetbe. A tizenkét isonzói csata és az 1915-től 1917-ig húzódó állóháború katonák százezreinek életébe került. Olaszok sokkal többen estek el, de az Osztrák–Magyar Monarchia feleannyi hősi halottja is tragikusan sok volt az érintett családok és hazájuk számára.

Szenvedésünkben Isten hangosan kiált

Szerző:

Mt 15,21–28

Talán meglepődünk azon, hogy Krisztus milyen keményen bánik a kánaáni asszonnyal, aki a lánya gyógyulásáért könyörög hozzá. Először szóra sem méltatja. Amikor a tanítványai szólnak neki, hogy legalább küldje el, hogy az asszony ne kiabáljon utána, ő azt feleli, hogy küldetése csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól. Végül, amikor az asszony leborul előtte, és úgy könyörög, akkor azt mondja neki, hogy nem helyes elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak. Meglepő ez a kemény bánásmód.

A két szín alatti áldozásról 2. rész

Szerző:

Katekézis a liturgiáról

A hívek két szín alatti áldozásának lehetőségét a szentszéki rendelkezések tételesen felsorolják, de a szabályozás részletezését az egyes országok püspöki konferenciáinak, illetve az egyházmegyék püspökeinek hatáskörébe utalták. Két szín alatt áldozni nem kötelező: aki szeretné, az magához veheti csak a szentostyát is, mint általában az áldozásokkor. Két szín alatti áldoztatásra ugyanakkor – elvileg – minden misében van mód.

Szent István életpéldája

Szerző:

Országalapító Szent István királyunk személyét elmélyült tisztelettel övezzük nemcsak a római katolikus, hanem a görögkatolikus egyházban is. Nagy ünneppel tesszük ezt, teljes liturgikus tiszteletet adva neki a szertartásokban. A fő énekből, a tropárból három olyan szempont emelkedik ki ezen a napon, amelyekre érdemes egy kissé komolyabban, elmélyültebb és összeszedettebb lélekkel odafigyelnünk.

Clairvaux-i Bernát augusztus 19.

Szerző:

Rőt Tescelin lovag és Aleth de Montbard harmadik gyermekeként született 1090 körül. Kilencéves korában beíratták Châtillon-sur-Seine egyházi iskolájába. Nyelvtant, retorikát és dialektikát tanult, nagyon szerette az irodalmat, elmélyült a Biblia, az egyházatyák tanulmányozásában, és olvasta a pogány, antik szerzőket is. A nemes ifjak világi életét élte, de lassan feléledt benne a vágy a szerzetesi életre.

A cîteaux-i bencés kolostort Molesmes-i Róbert és társai alapították 1075-ben. Az új kolostor létrehozásának kiváltó oka a clunyi ideáloktól való eltérés volt; a viták központjában az a kérdés állt: hogyan kell élnie az „igazi” szerzetesnek. A cîteaux-i kolostor azonban néhány évtizeddel később hanyatlani kezdett.

1112 nagyböjtjén az akkor huszonegy éves Bernát felvételét kérte a közösségbe. Nem egyedül érkezett; egy egész csapat ment vele, amelynek tagjait rokonságából és ismerősei köréből vitte magával. Érkezésük révén Cîteaux egy új szerzet, a ciszterci rend bölcsőjévé vált. Bernátot a rend társalapítójának tekintik, mert nemcsak a rendi alkotmány létrehozásában volt jelentős szerepe, hanem a rend elterjedésében is. 1115. június 25-én, huszonöt éves korában apátnak nevezték ki, és új kolostor építésével bízták meg a Szajna egyik mellékfolyója, az Aube mentén. A ciszterci rendháznak a Clara vallis (Világos völgy) nevet adták. Ebből keletkezett később a Clairvaux név.

Bernát lelkisége más közösségeknek is alapjául szolgált, s kihatott egész Európa történelmére. 1119-ben a francia lovagok rendet alapítottak Jeruzsálemben, s mivel házuk az egykori jeruzsálemi templom területén állt, templomos lovagoknak nevezték el magukat. Regulájukat lényegében Bernát írta meg.

Amikor 1130-ban, II. Honoriusz pápa halála után veszélybe került az egyház egysége, Bernátnak és szerzeteseinek oroszlánrészük volt abban, hogy sikerült megakadályozni a szakadást; fáradozásaik gyümölcseként ugyanis a többi európai ország II. Ince mellé állt.

Bernát számos értekezést, elmélkedést, homíliát írt, és egy apológiát, amelyben megvédte a fehér bencéseket (a cisztercieket) a fekete bencésekkel (a clunyi közösséggel) szemben. 1145-ben III. Jenő néven Bernát egykori clairvaux-i tanítványa került a pápai székbe. Bernát neki írta A szemlélődésről című művét. Ebben keményen ostorozza a pápai udvarban tapasztalható visszaéléseket, hatalmaskodásokat, a pompaszeretetet és a sok kiváltságot.

Bernát, aki Clairvaux-ban halt meg 1153. augusztus 20-án, kora szellemi vezéregyénisége volt. A XII. századot számos történész Szent Bernát századaként emlegeti.