Osztatlan portré

Hegyekre nézett csillagkör-derűvel,

hogy mindenki arca fénytükör legyen

Lelkével ekként sugározta arcát
annak, ki védte dalok örömével

Heliantuszt dajkált égteli kertje
Naponta köszönt a Virradatnak
Csupa-remények szolgáló szívében
egyszerű ágyások virágai voltak


Kérdeztem, hol születik a dallam,

mezők, fák szentélye lehet az ének
sokszázados fészke, mint madár-anyáé?

Ország a hely – mondta tárt mosollyal
s ott belül a templom oltár-szögletével

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .