A titkok koronája

Corona Graeca, az abroncs

Az alsó rész, a Corona Graeca a görög (bizánci) rész, vagy más néven abroncs. Rajta zománcképek sorakoznak, melyeken mennyei hírhozók, szentek, a bizánci császári udvar és udvartartás emberei láthatók. Felső pereme fölött, középen a Pantokrátor Krisztus ikonja látható. Fejét dicsfény övezi, jobbját áldásra emeli, baljában az „élet könyvét” tartja. A trónus két oldalán ciprusfák állnak, felettük Krisztus monogramja olvasható görög betűkkel. Ikonográfiájában az úgynevezett szíriai Krisztus-típushoz tartozik. Dús haj fonja körül a fejét, jobboldalt a befont hajfonat a vállára esik.

Krisztus képe alá kétoldalt Mihály és Gábriel arkangyalok képeit helyezték, kezükben három ágban végződő hírnöki pálcát tartanak. A bizánci egyházi hagyomány szerint ők közvetítik a koronát Krisztustól az uralkodó számára. Kétoldalt Szent György és Szent Demeter, majd Szent Damján és Szent Kozma láthatók.

Az abroncs hátoldalán lévő három kép sok vitát gerjesztett. A legelterjedtebb feltételezés szerint a középső kép Dukász Mihály bizánci uralkodót ábrázolja. Alatta Konstantin társcsászár, Dukász Mihály fia és trónörököse, vagy más feltételezés szerint a féltestvére, valamint I. Géza magyar király képei láthatók.

A Dukász-kép rejtélye

Dukász Mihály képe a foglalatnál nagyobb, ezért azt szegecseléssel rögzítették, vagyis utólag kerülhetett a koronára. De kik, miért és mikor helyezték rá? Egyes vizsgálatok arra jutottak, hogy I. Gézának (miután vereséget mért a bizánciakra, majd békét kötött velük) Mihály császár ajándékba küldte a koronát. Kissé „fapados” módon oldották meg az ajándékozást. A kincstárból elővettek egy (női) koronát és átalakították azt. Egy képet kicseréltek rajta Dukász Mihály képére, valamint készítettek egy zománcot I. Géza ábrázolásával. Így küldték el a koronát, amelyet nem szánhatták Gézának, mert abban a korban sem volt szokás, hogy az uralkodó saját képmását viselje; a császár képének hordozásával pedig mintegy elismerte volna annak fennhatóságát. Ezért valószínű, hogy a bizánci Szünadéné (Dukász Mihály nővérének lánya), I. Géza felesége kapta azt. Ő viselhette nagybátyja és férje képmását is. Ez a magyarázat az abroncs hatalmas méretét is indokolná. Ugyanis a női koronák általában sokkal nagyobbak voltak, mint azok, amelyeket férfiaknak szántak. No, nem azért, mert a nők feje ennyivel nagyobb lett volna, hanem mert hajkoronájuk és az azt takaró, szövetből készült fejfedő nagyobb méretet igényelt. Más elméletek szerint nem is I. Gézát ábrázolja az egyik lemez, Dukász Mihály képe pedig sokkal később került a koronára. Révay Péter koronaőr 1613-ban közzétett leírásában ez még nem szerepel, viszont említés található benne valamiről, ami egyáltalán nincs a most látható koronán: egy Mária-képről. Azt tudjuk, hogy 1784-ben II. József kivitette a koronát az országból, és ettől kezdve egészen 1790-ig semmit sem tudunk róla. De vajon mi indokolta, hogy a Szűzanya képét ebben az időszakban egy bizánci császár képére cseréljék? És honnan szerzett II. József az 1700-as években egy eredeti bizánci zománc lemezt? A korona 1784 és 1790 közötti esetleges javításáról, átalakításáról vagy képcseréiről semmiféle forrással nem rendelkezünk. Pálffy Géza (a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának történésze – a szerk.) is elismeri, hogy Révay Péter leírása valóban Szűz Máriát helyezi nemzeti kincsünk hátoldalára, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy egy 1618-ból (tehát nem II. József korából) előkerült ábrázoláson a bizánci jogarral trónoló Dukász Mihály ceruzás portréja látható.


Corona Latina, a pántok

A drágakövekkel szegélyezett négy aranypánt az úgynevezett latin korona, amely ugyanennyi kérdés és titok elé állítja a történészeket, művészettörténészeket, muzeológusokat. A négy pánton egyenként két-két kép van, de nem mind látszik. A korona tetejét trónusán ülő Krisztus-kép díszíti, amely hasonló az alsó rész Krisztusához. A trónus két oldalán itt is ciprusfák állnak. A művészettörténeti irodalom egyébként csupán két olyan Pan tok rá tor-ábrázolást ismer, amelyen Jézust ciprusok veszik körül, és mindkettő a magyar koronát ékesíti.

A keresztet valószínűleg a XVI. században helyezték a koronára. A Krisztus-kép közepét átfúrták, hogy ráerősíthessék. Feltételezések szerint eredetileg is volt a koronán kereszt, de nem így és nem itt. Izabella királyné ajándékozta el róla. Más történészek szerint kezdettől fogva ez a kereszt volt a koronán, és mindig is ferde volt. Pálffy Géza történész a királykoronázási lakomák történetének kutatása során rábukkant két országgyűlési követ naplójára, amelyből kiderült: az elferdülést egy 1638-ban történt szerencsétlen baleset okozta Mária Anna királyné, III. Ferdinánd király első hitvese megkoronázása előtt. A pozsonyi dóm sekrestyéjében nyitották fel a koronázási ládát. Az udvarmester rossz kulcsot hozott magával, a láda nem nyílt ki, s olyan erővel kezdték feszegetni, hogy a ládában lévő korona beszorult az azt védő réztokba. A koronázás előtt fél órával a megszeppent és minden bizonnyal ideges urak késsel feszegették ki onnan. A kereszt ekkor ferdült el.

A kérdés persze adott: vajon több mint négyszáz év alatt miért nem jutott senkinek eszébe, hogy kiegyenesítse? Pálffy szerint a keresztet nem is lehet visszaállítani eredeti pozíciójába, hiszen a sérüléskor kitágult a lyuk, amelybe rögzítették, és egyenes állapotban ebbe belecsúszna a kereszt, forrasztás esetén pedig megsérülne a tartó zománclemez. A keresztet aztán az 1860-as években, Ferenc József koronázása előtt ferde állapotban végérvényesen rögzítették.

A latin korona képein nyolc apostol szerepel. Közülük Tamás és Bertalan nem vagy alig látszik, mert a korona alsó, görög részének kiemelkedő díszítései eltakarják őket. S hogy a tizenkettő helyett miért csak nyolc apostol látható a koronán? Sokféle teória mellett valószínűsíthető a praktikus és prózai magyarázat: ennyi fért el.

Utoljára IV. Károly fejére tették rá, 1916. december 30-án, Budapesten. A korona XX. századi sorsa valóságos kalandfilmbe illik. Csupán ennyit ragadjunk ki a zűrzavaros történetből: 1951-től 1978-ig a koronát az Egyesült Államok Kentucky államában, a Fort Knox katonai támaszponton tárolták. Az Európából Amerikába átszállított Szent Korona ládáján állítólag ez a felirat állt: „sugárzásveszélyes repülő tárgy”.

Végül a korona 1978. január 5-én, Jimmy Carter elnöksége alatt tért haza. Restaurálás után a Magyar Nemzeti Múzeumba vitték, majd 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között (a jogarral és az országalmával együtt) a Parlament kupolacsarnokába szállították át.

Ma is itt látható ez a titkokkal övezett, sok viszontagságot, kalandot és királyfejet látott csoda, amely nagyalakú csiszolt és csiszolatlan zafírjai, gránátkövei, rubinjai, ametisztjei, igazgyöngyei révén erős megvilágításban ezerféle színben ragyog. Némán őrzi csaknem ezeréves történetét, titkait, vitára indító bizánci képeit, gyönyörű Krisztus-ikonjait, és méltósággal tartja elferdült keresztjét. S minden napvilágra kerülő kutatási eredmény mellett is, a végérvényes igazságot egyedül ő ismeri.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..