Lengyel Ákos

Két víz között

Szerző:

A Katolikus Karitász munkája az árvíz sújtotta térségben

 

„Ahogy fölébredtem, nagy susogást hallottam. Nem tudtam, mi történhetett. Kiléptem az előszobába, ahol már bokáig, majd lábszárig ért a víz. Ki sem mertem nyitni az ajtót, az ablakon át láttam, hogy olyan a kert, mint a tenger, úgy hullámzott. Hajnali fél négy volt” – mesélte egy murarátkai néni annak a szeptember 13-i éjszakának a történetét, amelyre még sokáig fognak emlékezni a helyiek: az egyik oldalról a Mura, a másikról a domboldalról lezúduló esővíz öntötte el a falut. Most már a hordalékot takarítják, de a veteményes termése ehetetlen, s a falakban is megmarad az árvíz mocsárszaga.

Testvérek a halálban (II.)

Szerző:

Magyarok zarándoklata az Isonzónál

Az első világháború kirobbanásának századik évfordulója alkalmából augusztus 1–3. között a Katolikus Tábori Püspökség és a Misszió Tours zarándokiroda szervezésében emlékező zarándoklat járt az Isonzó völgyében Bíró László püspök vezetésével. Folytatjuk írásunkat.

Az I. világháború Isonzó menti frontja Caporettónál omlott össze, ez volt a XII. isonzói csata. 1917. október 24. és november 19. között az Osztrák–Magyar Monarchia és Németország csapatai megindultak Olaszország belseje felé, és egészen a Piave folyóig jutottak. A korabeli fényképek tanúsága szerint az Isonzó partján ekkor már semmi nem maradt, ami emlékeztetett volna a kis alpesi városkákra és az üde zöld tájra. Caporettót (ma szlovén terület, neve Kobarid) viszont eddig elkerülték a nagyobb csaták. Az áttörés előzményei közé tartozik, hogy 1917 őszére a központi hatalmak már jelentős haderőt tudtak felszabadítani a keleti frontról, illetve a XI. isonzói csata után volt lehetőségük új stratégiát előkészíteni. Az új taktikát a német Oskar von Hutier dolgozta ki, aki a támadást rohamcsapatokkal képzelte el, amelyek az ellenséges vonalak mögé beszivárogva érnek el átütő győzelmet.

Testvérek a halálban (1.)

Szerző:

Magyarok zarándoklata az Isonzónál

Az I. világháború kirobbanásának századik évfordulója alkalmából augusztus 1. és 3. között a Katolikus Tábori Püspökség és a Misszió Tours zarándokiroda szervezésében emlékező zarándoklat járt az Isonzó völgyében Bíró László püspök vezetésével.

„Őket az erőszak ragadta ki a családjukból. E több százezer magyar férfi mögött mennyi édesanya, feleség, árva, kedves, testvér könnye, fájdalma van. Ezeknek a férjeknek és apáknak el kellett menniük, a mai magyar ember pedig önként, dalolva hagyja ott a családját, és okozza – bár nem ilyen látványosan – ugyanazt a fájdalmat, amit itt, az Isonzó völgyében, a Doberdó-fennsíkon elesett katonák okoztak az otthon maradottaknak.” Bíró László katonai ordinárius, aki egyúttal a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferense is, ezt a szempontot emelte ki a számtalan gondolat közül, amely ott kavarog az ember fejében, amikor végignéz a több tízezrek, százezrek földi maradványait rejtő, szinte végtelen síremléktengeren, legyen az az Osztrák– Magyar Monarchia katonáinak folignói temetője, vagy akár a Mussolini által emeltetett, sok futballstadion méretű redipugliai olasz emlékmű.

Beöltözés a szemináriumokban…

Szerző:

A hagyományoknak megfelelően felöltötték a másodéves papnövendékek a reverendát. Krisztus király vasárnapján az esztergomi bazilikában Blackenstein Miklós, a papnevelő intézet rektora tartotta a beöltözési ünnepi szentmisét, amelyben hatan vették fel a reverendát.