A szentségekről és a szentelményekről

A szentségek és a szentelmények olyan jelszerű, vagyis nemcsak szellemi, hanem anyagi, fogható (!) valóságok, amelyek által az ember a születésétől a haláláig élete minden rezdülésében átitatódhat Jézus életével. Valójában ez magának a liturgiának is az értelme. Nem túlzás azzal a képpel élni, hogy a szentségek és a szentel mé nyek (és minden más liturgikus cselekmény) „felöltöztetik az embert” a mennyek országa teljességére. A szentségek Krisztus identitását faragják ki bennünk, a szentel mé nyek pedig ezt „színezik”, vagyis kibontakoztatják és őrzik bennünk.


A keresztény ember életében minden Jézus-központú, és a liturgia garantálja erkölcsi életünk, lelki törekvéseink, Krisztussal való kapcsolatunk „gravitálását” az élő, vagyis a halálon győztes Krisztus felé és Krisztusban. Ennek megvalósulásához a szentségek és a szentelmények egyfelől feltételezik (legalább minimális fokban) a hitet, de növelik, táplálják, tisztítják is azt. Az Úr szavak és tettek által nyilatkoztatta ki magát, ezért az erre a kinyilatkoztatásra adott válasz, vagyis a hit is szavak és tettek által lehetséges. A liturgia, bár nem meríti ki a hitbéli válasz teljességét, szavak, valamint cselekedetek, szimbolikus gesztusok és anyagok által is hordozza és gondozza a hitet. Nem lehet hívő életet élni tehát szentségek és szentelmények nélkül.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..