A szentelmények liturgiájáról (1. rész)

Katekézis a liturgiáról

Liturgikus életünk világában talán a szentségekkel kapcsolatosan szorulunk rá a leginkább arra, hogy újból és újból elgondolkodjunk azon, mik is ezek, és mire jók nekünk. Valamennyi liturgikus cselekményünk közül a szentelményekkel való kapcsolatunk van a leginkább kiszolgáltatva például a babonaság vagy az „üres szokás” veszélyének. Megáldatjuk a pappal a tárgyainkat, szenteltvizet hintünk valamire, áldást kérünk. De vajon tudjuk- e, miért is tesszük, és mi történik ilyenkor a megáldott tárgyainkkal?

Szűz Mária születése

Görögkatolikus egyházunk új évének első nagy ünnepét szeptember 8-án tartjuk: Szűz Mária születésére emlékezünk ekkor. De nem csupán emlékezünk, hanem „fényesen megünnepeljük”, a legnagyobb ünnepek módjára. S már ekkor – ezen első alkalommal – rácsodálkozhatunk a Mária és Jézus között meglévő szoros kapcsolatra. Az ünneplésben, a liturgikus szövegekben éppúgy elválaszthatatlanok egymástól, mint az Istenszülő- ábrázolásokon.

Jacques-Désiré Laval

Szeptember 9.

Gazdálkodó szülők gyermekeként Észak-Franciaországban, Croth-ban született 1803. szeptember 18-án. Jacques orvosnak tanult, bár vonzódott a papi pályához is. Végül mégis az előbbi mellett döntött, 1830-ban kapta meg az orvosi diplomát. Saint- André-de-l’Eure és Ivry-la- Bataille községekben kezdett praktizálni. Egy csaknem végzetes kimenetelű baleset után felülvizsgálta a hivatásáról szóló döntését, és belépett a Saint Sulpice-i szemináriumba. 1838-ban szentelték pappá. Két évig plébánosként tevékenykedett. Ám ő még aktívabb missziós szolgálatot szeretett volna végezni, ezért belépett a Szentlélek Kongregációba.

Minden ember szívében

Verbita kulturális est a centenáriumra készülve

Ferenc pápa apostoli buzdítása, az Evangelii gaudium legfontosabb üzenete, hogy örömmel kell élni keresztény életünket, vagyis sugározzuk a keresztény boldogságot az élet minden területén. A kereszténység ugyanis egy örömteli vallás, mely nem csupán Jézus szenvedésén, hanem feltámadásán is alapul. Nekünk, krisztusi embereknek hivatásunk, hogy megosszuk ezt az örömöt másokkal, s így minden ember részesüljön Jézus tanításának édes és vigasztaló boldogságában.

Az idők teljességében Isten belépett az emberi történelembe, hogy megmutassa gyermekei iránti végtelen szeretetét. Az Isteni Ige Társasága (verbita rend) egy, az európai kereszténység számára meghatározó időben, 1875-ben jött létre. Bár akkoriban Bismarck német kancellár egyházüldözésbe kezdett, és ez sok szenvedést okozott a keresztényeknek – leginkább a katolikusoknak –, Janssen Arnold ebben a nehéz helyzetben sem zárkózott el a Lélek indítása elől. Így kezdődött meg az első missziósház élete az üldözés miatt Hollandiában, a német határ közelében, Steylben. Ezért nevezik a verbitákat német nyelven steyli misszionáriusoknak (Steyler Missionare). Kezdetben voltak olyan egyházi vezetők, akik azt mondták Janssen Arnoldról: „ez az ember vagy bolond, vagy szent”. Isten pedig már néhány évtizeddel később bebizonyította, hogy bizony „bolond”, de „Isten bolondja”. Ezért tiszteljük ma Janssen Arnoldot szentként.

Társ jóban és rosszban

 

Katolikus Társadalmi Napok Miskolcon

 

E hét péntekén kezdődött el a tavaly komoly tömegeket megszólító és megmozgató Katolikus Társadalmi Napok (Kattárs), ezúttal Miskolcon.

 

Önismeret és istenismeret

Könyvespolcra

A kötet élén Thomas Merton egyik igen fontos gondolata található: „Csupán egyetlen igazi feladat áll előttem, amelytől egész életem, békém és boldogságom függ: föl kell fedeznem önmagamat, miközben fölfedezem Istent. Ha megtalálom őt, akkor megtalálom saját magamat, és ha megtalálom a magam igazi énjét, akkor megtalálom őt.” S milyen igaz mindez! Sokan küszködnek az életben, nem találják a helyüket, nem találják a nyugalmat, semmi sem jó, ami van. Hol a pénzt keveslik, hol a munkát sokallják. Máskor az a bajuk, hogy emberekkel kell foglalkozniuk, vagy épp ellenkezőleg, „megőrülnek” a társaság hiányától. Mindent és mindenkit kritizálnak, s észre sem veszik a napok, a hetek múlását, elszalad mellettük minden jó, és kimaradnak a kalandokból, élményekből. Nem látják, hogy békétlenségük és elégedetlenségük miatt életük sivár, eseménytelen. Csak a nyavalygás és a panaszkodás minden egyes napon…