Könyvespolcra
A XX. század második felében, a kommunista diktatúra legkeményebb éveiben a Magyar Katolikus Egyház vezetői között voltak mártírok, sokat szenvedő, félreállított emberek és manőverező, gyengének, sőt megalkuvónak bizonyult személyiségek egyaránt. Az egyháztörténeti kutatás számára a túlélő tanúk számának fogyásával egyre nehezebb forráskritikát igénylő, de talán egyre szabadabb kutatói lehetőségeket kínáló feladatot jelent ez a korszak, még évtizedeken át.
Könyvespolcra
Lengyelországban az idei évet a szabadság évének is nevezik, nálunk pedig a páneurópai piknik, a vasfüggöny áttörésének 25. évfordulója teszi különösen aktuálissá, hogy a Márton Áron Társaság kezdeményezésére a budapesti lengyel nagykövetség rendezésében tavaly tartott konferencia anyaga megjelenjék.
Budapesten tartotta tizennyolcadik akadémiai konzultációját a Societas Oecumenica, augusztus 21–26. között. Az 1978-ban alakult Európai Ökumenikus Társaság kétévente rendezi meg tudományos összejöveteleit, melyek a keresztény egység témakörével foglalkoznak. Az első konferencia 1980-ban a németországi Münsterben volt, idén pedig Budapest adott otthont a megbeszéléseknek, a társaság titkára, Szentpétery Péter evangélikus professzor és munkatársai szervezésében.
In memoriam Mojzer Miklós
Ahogy az lenni szokott, aki életében alig hallott róla, halálakor az írott és elektronikus sajtó hasábjairól megtudhatta, hogy élt és alkotott közöttünk egy, a művészet iránt elkötelezett tudós, Mojzer Miklós. Akik érdeklődnek a művészettörténet iránt, azok persze többet is tudtak életművéről, mint amennyit a halálhír vételekor (augusztus 24-én) a sajtó hevenyészve megemlített: 1989-től 2004-ig a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, a középkori magyarországi művészet – elsősorban M. S. mester – nemzetközileg elismert kutatója, a barokk építészettörténet tekintélyes szakértője volt.
Az Új Ember augusztus 31-i számában megjelent Rácbúcsú Ercsiben című írásomban részletesen szóltam az ercsi illír-rác Madonna-kegyképről. A képről Szilárdfy Zoltán címzetes esperes, nyugalmazott plébános, a keresztény ikonográfia és kultusztörténet, különösen a keresztény ókor és a barokk kor kiváló hazai szakértője számos tanulmányt írt.
Hogy az életnek mindig van értelme, arra Lillian Weber története a példa. Az USA Iowa államában élő kilencvenkilenc éves asszony ruhákat varr afrikai kislányoknak, mindennap egyet. „Kettőt is meg tudnék csinálni naponta, de csak egyet készítek” – mondja. Az elmúlt két évben több mint nyolcszáznegyven ruhát varrt meg, és úgy tervezi, hogy 2015. május 6-áig még százötvenet készít majd el. Ekkor tölti be ugyanis a századik életévét, és ekkorra lesz meg az ezredik ruhácskával. „Ez az, amit egyszerűen szeretek csinálni” – vallja.
Bár még melegen süt a szeptemberi nap, nem árt felkészülni a vitaminban szegény téli hónapokra. A természet ingyen adja a csipkebogyót, amely egy patikányi gyógyszert rejt magában.
A csipkebogyó népszerűségét és elterjedtségét rengeteg tájneve is jelzi. Hívják hecsedlinek, csitkenyének, bicskének, hecsempecsnek, hogy csak néhányat említsünk.