Emberré nevelni

Az életre nevelésre kell a hangsúlyt helyezni mind az általános, mind a középiskolában. Arra az életszakaszra kell felkészíteni a gyermekeket, amikor ők is szülők lesznek, és meg kell oldaniuk a családban rájuk háruló anyai vagy apai feladatokat – jelentette ki az államtitkár, s hozzátette: – A széteső családok magas száma nagy problémát jelent Magyarországon és egész Európában, ezért felértékelődött a férfi tanárok szerepe a gyermekek életében, hiszen sokuknak nincs apaképük, és nem tudják, hogyan kell viselkedni apaszerepben, holott ez nemcsak a család, de az egész nemzet jövője szempontjából is rendkívül fontos.

Soltész Miklós szólt arról is, hogy a fiatalokat fel kell készíteni azokra a konfliktushelyzetekre, amelyekbe felnőttkorukban kerülhetnek majd. Meg kell tanulniuk a konfliktuskezelést, a terhek elviselését, hogy később ne az alkohollal, a droggal vagy épp a válással oldják meg a problémáikat.

Az államtitkár a saját diákéveiből is felidézett néhány emlékezetes történetet.

– A piaristáknál volt egy fiatal matektanárunk, Lupusz névre hallgatott, bizonyára többen ismerik. Szerettük, tiszteltük, de nem volt sokkal idősebb nálunk, ezért erősen próbára tettük. Télen, amikor elment a hangja, többször kért tőlünk negrót, s úgy tartotta az órát, hogy közben a cukrot szopogatta. Az volt a szavajárása: „Vágjon hozzám valaki egy negrót!”. A diákok megfigyelik, hogyan fogalmaz a tanáruk. Mi is szó szerint vettük a kérését. Ősszel, amikor tudtuk, hogy fáj a torka, és biztosan cukrot kér majd, az egyik óra előtt kiosztottunk az osztályban negyven negrót, mindenki kapott egyet. Amikor aztán a matektanárunk azt kérte, hogy valaki vágjon hozzá egy negrót, hát megkapta: csak úgy kopogott a táblán a sok cukorka – mesélte az államtitkár.


Szent Ágoston életének történetéből kiemelte, hogy bár az első harminc éve katasztrófa volt, mégis az egyház egyik legnagyobb szentjévé avatták. Nem mindig a legkedvesebb – vagy a legkedvesebbnek látszó – gyerek az, aki később a legjobban fog ragaszkodni a pedagógushoz. Ha a tanár következetes, szigorú, de szeretettel van a gyerekek iránt, azt értékelik és szeretik a fiatalok, még ha nem is mindig mutatják ki – fogalmazott az államtitkár.

A katolikus iskolák feladatáról, küldetéséről Korzenszky Richárd, a tihanyi bencés apátság perjele szólt. Beszédében hangsúlyozta: amíg a társadalom sikeres embereket vár az iskoláktól, addig mi boldog embereket szeretnénk nevelni. Érdekes adalék, hogy a Nemzeti Alaptantervben nem szerepel a boldogság szó, csupán a boldogulás. Vajon mire neveljük a gyermekeinket: boldogulásra vagy boldogságra? – tette fel a kérdést. – Minden ember boldog akar lenni, de ahhoz, hogy boldogok legyünk, szükségünk van a másikra. Az iskolában van valami, ami fontosabb annál, amit tanítunk, és annál, amit tanulunk. Ez pedig az egyszeri és megismételhetetlen ember, aki csak az emberi találkozásokon keresztül tud felnőni és emberré válni – hangsúlyozta. – Fontos, hogy mi, tanárok engedjük, hogy a diákjaink, akik ránk vannak bízva, tanítsanak minket. Mindenkiben van emberség, és mindenki szeretne érettebb lenni, fejlődni. Nem szabad lezárulnunk, nyitottaknak kell maradnunk. Az egyházi iskola attól más, hogy fejlődni akarunk, teljesedni szeretnénk, és szolidárisak vagyunk azokkal, akik ránk vannak bízva. Ha egy gyermek megtapasztalja, hogy vele vagyok, érte vagyok, akkor nyert ügyünk van. Nincs kereszténység szolidaritás nélkül, a szolidaritás pedig nem létezik közösség nélkül. Észre kell tudni venni az iskolában, hogy mindenki különböző, de mindenki alkalmas valamire. Ez a pedagógus feladata, hogy észrevegye a gyermek adottságait, különleges képességeit, tehetségét, és azt a diák szolgálatába állítsa. Nem szabad a fiatalokat korlátok közé szorítani! – hangsúlyozta, majd szónoklatát egy kérdésfeltevéssel zárta: „Szabad-e a gyermeket betagolni a társadalomba, hogy boldogulást keressen a boldogság helyett?” Adja Isten, hogy munkásai tudjunk lenni egy olyan világnak, ahol egyre nyitottabbak, felszabadultabbak az emberek, ahol egymás szemébe tudnak nézi, és szolidárisan meg tudják fogni egymás kezét – zárta beszédét a tihanyi apátság perjele.

Az előadásokat követően Ternyák Csaba egri érsek tanévnyitó szentmisét mutatott be, és Isten segítségét kérte az új tanévre. A rendezvény végén sor került a Szent Gellért-díjak átadására is.

Fotó: Balogh Ferenc