Könyvespolcra

A kultúrák és a vallások világszerte találkoznak egymással. Kölcsönhatásuk egyre magától értetődőbb, a béke megvalósításában játszott szerepük mind egyértelműbb. Mondhatják-e még a keresztények, hogy „az emberek megváltásának oka egyedül Jézus Krisztus”? Le kell-e mondania a kereszténységnek az igazság iránti igényéről ahhoz, hogy modern és toleráns legyen?

Könyvespolcra

Vallomások. Negyven önarckép, bemutatkozás. Egy közösség kísérlete önmaga megfogalmazására. Pasarét portréja, ahogyan a templomhoz, plébániához kötődő emberek megrajzolják. Üdítően merész kísérlet annak megválaszolására, mit jelent egy közösség, mit jelent közösségben élni, közös hitben osztozni.

A mi arcaink című könyvben pasaréti hívek (civilek és szerzetesek) beszélnek, mondják el az életüket, a templomhoz kötődő történetüket, keresztény elkötelezettségük történetét, eredetét, megingásait, nehézségeit és kegyelmeit.

Könyvespolcra

Emlékkönyv Jáki Sándor Teodózról

A vándorapostol címmel nemrég jelent meg egy reprezentatív emlékkönyv, amely a közelmúltban elhunyt Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes, jeles népzenekutató, ének- és zenetanár, a Domokos Pál Péter nyomában járó lelkipásztor felejthetetlen szolgálata előtt tiszteleg.

Ki volt Jáki Teodóz, és mit adott bencés közösségének, a kereszténységnek, a magyar kultúrának, a világon szétszóródott és szétszóratott magyarságnak? Ezekre a kérdésekre igyekeznek választ adni visszaemlékezéseikben a kötet szerzői: rendtársak, öregdiákok, néprajz kutatók, lelkipásztorok, barátok és tisztelők. „Az emlékkönyv a szó eredeti értelmében antológia: virágszedés, virágfüzér (…), amely sokféle rendű és rangú, különböző léthelyzetű és műveltségű szerző visszaemlékezései ből állt össze. A szerzők és a szerkesztő közös célja az emberfelmutatás, a példaadás volt” – írja a kötet felelős szerkesztője, Cs. Varga István irodalomtörténész, akit bensőséges lelki-tanítványi kapcsolat fűzött az atyához.

Kling József kaposfüredi szobrászművész műhelyében

Kaposvár sétálóutcájának elején, a Dorottya Szállóval szemben áll Kling József legújabb köztéri szobra, a Lélekkapu. A hajdani alma materből, a Somssich- Táncsics Gimnáziumból kikerülő egykori maturandusoknak is üzenve: „Nem legenda a föld, / amelyből vétetünk, / törvény, hogy itt születtem.” A „mérei” dombok dajkálta Fodor András sorait vésette a talapzatra az adományozó Simon László, a fővárosban működő Somogyiak Baráti Körének elnöke, aki ebből az országnyi megyéből a világ más tájaira vetődött honfitársaival lelki közösséget vállalva szerette volna leróni köszönetét és háláját az útba indító szülőföldnek. Az arany háromszöggel az égiek felé nyitó, zárványokat is megjelenítő, élők és holtak felett szakrális fegyelmezettséggel őrködő alkotás embert és lelket, időt és teret kapcsol egybe.