Nemrég Finnországban járva meglepődtem, hogy milyen nagy becsben tartják ott a most is szedhető homoktövisbogyókat. Tucatnyi módon elkészítve kínálják piacokon és drága belvárosi üzletekben.

Az ezüstfafélék családjába tartozó homoktövis két-három méter magasra növő, lombhullató cserje. Apró barnás virágai márciusáprilisban, még a lomblevelek megjelenése előtt nyílnak füzérekbe rendeződve. Hüvelyknyi hosszúságú, keskeny leveleinek felső lapja sötétzöld, fonákja pedig ezüstös. Augusztustól láthatóvá válnak a kezdetben zöld, majd őszre sárga vagy narancsos árnyalatot öltő bogyói, amelyek lombhullás után is a cserjén maradnak.

Idén tizedszer nyitják meg a székesfehérvári püspökség udvarát, ahol jótékonysági és kézművesvásárral, családi és gyermekprogramokkal, szombatonként ünnepi gyertyagyújtással várják a város lakóit.

A belvárosban két színpadon, a Magyar Király Szálló előtt és a Városház téren lesznek az előadások. A koncerteket a városháza dísztermében tartják, a kézműves foglalkozásokat a Hiemer-házban. Hétvégenként neves előadóművészek, helyi tehetséges fiatalok és ismert művészeti csoportok lépnek fel. Hétköznap óvodások, iskolások adnak ünnepi műsort a Városház téren.

Jegyzetet kellene írnom a szeretetről. És azt hiszem, ez a legnehezebb dolog. Mármint a jegyzet. Nem is, inkább a szeretet. Vagy még inkább: jegyzetet írni a szeretetről. Mert szeretni tényleg a világ legnehezebb dolga. Miket beszél ez? Fogadjunk, hogy most ezt gondolod! Mert úgy tudod, hogy szeretni a legszebb, a legcsodálatosabb, a legjólesőbb dolog.