Ahol a család az anyukát és gyermekeit jelenti

A Jó Pásztor-nővérek átmeneti otthona

 

Óbuda egyik csöndes mellékutcájában magasan emelkedő, tömör betonkerítés, középütt vasajtó. Mi húzódhat meg e marcona külső mögött? Aligha gondolnánk, hogy a Jó Pásztor-nővéreknél járunk. Valaha – s ez a megfogalmazás Magyarországon az 1950-es szétszóratás előtti időket jelenti – száznyolcvan szerzetesnő élt itt, s tartotta fönn, akkori szóhasználattal, leánynevelő intézetét. A Jó Pásztor-nővérek kongregációját Franciaországban alapították 1835-ben. Magyarországon 1892-ben kezdték meg működésüket. Ma a világ több mint hetven országában vannak jelen. Fő karizmájuk a bajba jutott, nehéz élethelyzetbe került nők és a gyermekek segítése. Fontos számukra az emberkereskedelem, a gyermek- és felnőttprostitúció elleni küzdelem, ezt a munkát az ENSZ keretében is folytatják. Itt, Óbudán ma is működik átmeneti családotthonuk. S rövidesen megértjük, miért volt szükség a betonfal felhúzására.

Ferenc pápa a szülői felelősségről

A Manilából Rómába visszatérő pápa január 19-én a kíséretében utazó újságírók kérdéseire válaszolt a repülőgépen. A római La Repubblica munkatársának adott válaszát sokan félreértették. (Főként azért, mert a családtervezés témáját érintette, és ezt egyesek hajlamosak félremagyarázni.)

Életben tartó játék

Kemény Henrik bábművészre emlékeznek

 

Kilencvenéves lenne január 29-én Kemény Henrik bábművész. A vásári bábjátszás Kossuth-díjjal kitüntetett művészéről, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagjáról koszorúzással és ünnepi üléssel emlékeznek meg. A koszorúzást 15 órakor a Kolibri Színháznál, az ünnepi ülést pedig 16 órától a Pesti Vigadó Makovecz Termében tartják. Február 1-jéig – a 150 éves a Vigadó jubileumi programsorozat részeként – a művész emléke előtt tisztelgő Szervusztok, Pajtikák! című tárlat is megtekinthető a Vigadó Galériában.

Nem csak a báli szezonban

Sokszor emlegetem azt az élményemet, amelyben Kelet-Berlinben volt részem a hetvenes évek elején. Az egyik plébániatemplom hirdetőtábláján egy nagy karikatúrán akadt meg a szemem, amelyen orrukat lógató emberek hagyták el a templomot. A plakát felirata csupán ez a kérdés volt: „Így hatott rátok az evangélium örömhíre?”

Kettős utazás

Jóannész Moszkhosz és tanítványa, Szophróniosz 578 tavaszán elindult, hogy összegyűjtse a sivatagi atyák bölcsességét. Az utazás gyümölcse a Lelki rét című gyűjtemény lett, melyben a szerzetesi életről szóló történetek mellett Moszkhosz a látottakat is lejegyezte, így akár útleírásként is olvasható a kötet. A katolikus történész és újságíró, William Dalrymple jó néhány évszázaddal később felkerekedett, hogy a XX. század végén újra bejárja azt az útvonalat, amelyet a VI. században Moszkhosz megtett. Élményeit meg is írta A Szent Hegytől keletre című könyvében, melyet a Holnap Kiadó jelentetett meg.

Levegőztetés

A pálos rend tagjai és a magyar alapítású szerzetesrendhez valamiképpen kötődő emberek minden év januárjában megemlékeznek Boldog Özséb rendalapító ünnepéről. Márianosztrán Bábel Balázs kalocsai érsek, pálos konfráter vezette az idei liturgiát január 21-én. Özséb, az esztergomi pap – a hagyomány szerint kanonok – a tatárjárást követően indult neki a Pilis erdeinek, majd később a Mecsek sűrűit is bevonta, hogy közösséggé formálja az ott élő remetéket.

Hatalmas és szabadító ige

Mk 1,21–28

 

Jézus nyilvános működésének leírását Szent Márk a „kafarnaumi nap” hagyományegységével kezdi (Mk 1,21–39). Jézus tanít a zsinagógában, kiűzi a tisztátalan lelket egy emberből, aztán hazamegy Péter házába, ahol meggyógyítja annak anyósát, majd este a szombat elmúltával hozzá tóduló betegeket gyógyítja, hajnalban kimegy imádkozni, és reggel indul tovább más városok és falvak felé. Ez a hagyományegység példaszerűen mutatja be Jézus egy napját, melyet a tanítás, a gyógyítás és az imádság tölt ki.

A liturgikus könyvek születése

A római liturgia történetéből

 

A liturgia megismeréséhez és megértéséhez elengedhetetlenül szükséges könyveinek vizsgálata, kutatása. A „liturgikus könyv” ugyanis nem a liturgiáról szóló könyvet jelent (például egy teológiai tankönyv a szertartásokról, vagy egy szép kommentár-elmélkedés valamelyik liturgikus cselekményről vagy ünnepről), hanem az a könyv, amelyből a szertartás imáit imádkozzák, szövegeit felolvassák, a cselekmény koreográfiáját forgatókönyvszerűen leírják.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.