Isten munkatársai lehetünk

Erdő Péter bíboros Izajás próféta békéről szóló látomásából kiindulva elmondta: mintha egy emberhez méltóbb kor jött volna el számunkra a hetven évvel ezelőtti időhöz képest. A prófétai perspektíva más, hiszen a teljes béke és a teremtett világ tökéletes harmóniája az Alkotójával olyan ígéret, amely a messiási jövőben teljesedik be. Mégis, nekünk is van okunk a hálaadásra a saját életünkben. Ezért fel kell tennünk a kérdést: Hogyan őrizhetjük meg és építhetjük tovább az isteni ajándékot? Miként tudjuk tisztelni Istent és az embereket, akiket Isten a saját képére alkotott?

Bármennyi is a világban a háború és a keserűség, Isten a béke és az áldás Istene – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros. – Még Ninivét, a bűnös várost is meg akarta menteni. Mi magunk hajlamosak vagyunk arra, hogy kevésbé legyünk nagylelkűek, Isten azonban a béke Istene, ma sem akarja a kultúrák világméretű konfliktusát. Nem akar igazságtalanságot, elnyomást, nem akarja, hogy a gyűlölet tüze borítsa be a világot. Jónás tusakodott, vívódott, majd megtért, és elindult, hogy teljesítse Isten akaratát. A bíboros szerint Isten minket is hív: mai korunk Jónásai, Isten munkatársai lehetünk, akik egy békésebb világért élnek, felelős és alkotó szeretetben.

Kardos Péter főrabbi Berzsenyi Dániel szavainak aktualitására hívta fel a figyelmet beszéde kezdetén: „Forr a világ bús tengere, ó magyar”. Ma is ölnek a vallás nevében, ahogyan hetven évvel ezelőtt is tették – mondta. Felidézte azt a hetven évvel ezelőtti jelenetet, amikor Pest már felszabadult, de Budán a nyilas pribékek esztelen öldöklésbe kezdtek, megtámadták a Bíró Dániel zsidó kórházat, kivégezték a betegeket és az orvosokat egyaránt. A 133. zsoltárt idézve kitért arra, hogy a kereszt és a csillag a történelem során ellentétet képviseltek, most mégis testvérként ülünk itt. Hosszú út vezetett el odáig, hogy megszülessen a Nostra aetate kezdetű nyilatkozat – mutatott rá Kardos Péter. Felidézte Szent II. János Pál pápa alakját, aki a zsidókat idősebb testvérnek nevezte. Emlékeztetett arra, amikor hetven évvel ezelőtt a csillagot sokan a keresztre cserélték a menekülés reményében. Megemlékezett Boldog Apor Vilmosról, a vatikáni védett házakról, Angelo Rotta nunciusról, Boldog Salkaházi Sáráról, Slachta Margitról és másokról, akik életük feláldozása árán védték meg zsidó testvéreiket. „Sok vér festette az utat, amelyen elindultunk egymás templomába” – állapította meg.


Gáncs Péter evangélikus elnök- püspök a szertartáson elmondta, hogy az imahéten mindennap a közös forrásnál, Jákob kútjánál találkozhattunk. Zsidók és keresztények számára közös imaforrás lehet a Zsoltárok könyve. A püspök a Sóvárgás Isten után című zsoltárral fohászkodott, és kiemelte, hogy az imádságban találkozhat egymással az Isten után sóvárgó ember és az ember után vágyakozó Isten. „Ezért is fontos az ökumenikus találkozás, amikor közösen járulunk Jákob kútjához, hogy egymás hitéből erőt nyerjünk, felfrissüljünk” – fogalmazott, s hozzátette: a közösség megélése egymás elfogadása. Majd a zsoltáros szavaival bátorított, hogy emeljük fel kezünket, ami egyrészt az imádság és az áldás mozdulata, másrészt lehetőséget ad arra, hogy újra magunkhoz öleljük Istentől kapott testvéreinket.

Tarr Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosa a közös imádság erejét hangsúlyozta, és az egymást megbecsülő, emberibb világért könyörgött imádságában.

Ferenc pápa és Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka 2014-ben aláírt közös nyilatkozatából olvasott fel Kalota József, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Orthodox Exarchátus érseki vikáriusa. A nyilatkozat alapján hangsúlyozta, hogy nemcsak a felekezetek közötti párbeszédre kell fókuszálni, hanem az iszlámmal történő szorosabb együttgondolkodásra is nagyobb hangsúlyt kell fektetni. „Közös fellépést kell kezdeményezni az igazság, a béke és a közös együttélés lehetőségének eléréséért” – fogalmazott.

„Megtört életek és mások által meghiúsított remények jellemezték a XX. századot” – mondta Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke. Kiemelte, hogy „bár sokszor úgy érezzük, csak a győzteseké a remény, ezzel szemben Isten azt mondja, hogy a legnagyobb nehézségek között is van kitől segítséget kérnünk, méghozzá tőle, a Teremtőtől”. Úgy, ahogy Ézsaiás prófétánál is olvashatjuk: „Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét” (Ézs 57,15).

A magyarországi soa borzalmas adatait Szécsi József, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára ismertette. Kitért arra, hogy „forrongó világunkban a jövő, azaz a békés egymás mellett élés lehetősége a vallásközi dialógus szorosabb kialakításán múlik, hiszen a párbeszéd az a mód, amellyel felekezetek és kultúrák közeledni tudnak egymáshoz.”

Az imaórán a közösség jegyében jelen volt és imádkozott még Csernák István metodista szuperintendens, Hecker Frigyes nyugalmazott metodista szuperintendens, Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkára, Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke, Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke és Tokics Imre, a Hetednapi Adventista Egyház lelkésze is, továbbá jelen volt Heisler András, a MAZSIHISZ korábbi elnöke is.

Az igehirdetések, imádságok között zsoltárok, orgonamuzsika és taizéi énekek hangzottak el.

evangélikus.hu

Fotó: Lambert