Karitásztalálkozó Székesfehérváron -„Mindnyájan érezzük, hogy az egyház küldetésének teljesítésében kiemelten fontos szerepe van a karitásznak. Én is úgy tekintek erre, mint az egyházi élet legfontosabb területére ebben az értékvesztett világban” – kezdte megnyitó beszédét Spányi Antal, a Magyar Katolikus Karitász püspök-elnöke a székesfehérvári egyházmegyében rendezett találkozón.
Emlékezés a kommunizmus áldozataira – A kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én ökumenikus megemlékezést tartottak Budapesten, a Németajkú Református Gyülekezet templomában. Az istentiszteletet Veres András szombathelyi püspök vezette.
Nem a gumibot csapásai, nem a gennyes gyulladás, nem a fogóval kitépett köröm, s nem is az ezeregyszázhusznöt éjszaka a terror házában és Vácott, csak az a derű számít, mely ezek után átjárta Úny kis templomát, mikor a pléhcsillagos, szomorú falu magasában egyetlen öregasszonynak mondta el a szentbeszédet. Ketten voltak: nénike, létezésünk nagykövete és Miklós, a Jézus küldötte pap.
Huszonöt éve halott már Katona-Puszta Sándor pap költő, akire március 2-án Leányfalun ismét emlékeznek. Tíz évvel ezelőtt is emlékeztünk a költőre és egyben Fábián Zoltán íróra. Hetvenéves korában köszöntöttem a Vatikáni Rádióban.
Külföldön tett utazásaim egyik fő tapasztalata: az igazán szép és otthonos városokról a turisták tömege mit sem tud. Még hallomásból sem. Könnyű sóhajjal hozzáteszem: szerencsére! Legalábbis egy-egy remek helynek nem nagyon szokott a hasznára válni, ha az idegenforgalom felfedezi és mohón lecsap rá.
Vannak sebek, melyek nem gyűlölködést vagy bosszút követelnek. Csupán emlékeztetnek valamire – túl a sebeken. Mélyen élnek a „lélek szövetében”, átvérzik azt. Üzenetük az, amit a Szent Lator hordoz Pilinszky versében: túl az agónián / túl a tetanuszon, / és messze túl szögeken, sebeken / se tárgy, se test (…)/ barát, barátság mindörökre.
Andrzej Wajda lengyel filmrendező nyilatkozatát olvasom a katyni tragédiáról készült filmje kapcsán.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1986 szeptemberétől engedélyezte a kézbe áldoztatás gyakorlatát. Bevezetése előtt a püspökök körlevélben fordultak a papsághoz és a hívekhez, amelyben emlékez-tettek az Oltáriszentség iránti tisztelet fontosságára, „függetlenül a módtól, ahogyan a szentáldozáshoz járulunk”. Nyilvánvaló, hogy a kézbe áldoztatásnak is ki kell fejeznie – amiként a nyelvre történő áldozásnak is – a tiszteletet Krisztus valóságos jelenléte iránt az Oltáriszentségben.
Bánfalva valaha önálló település volt. Közigazgatásilag 1950-ben csatolták Sopronhoz. A faluban több műemléket találunk. A legrégibb és a legértékesebb a középkori Mária Magdolna-templom, amely a régi falu közepén, egy nyolcszög alakú területen áll.