A pápának és a Szentszéknek a XIV. század óta hivatalos jelvénye az egymást átlósan keresztező két kulcs, felettük a tiarával. A jelkép eredetét a Szentírásban találjuk. Máté evangéliumában, amikor Péter apostol megvallja Krisztusnak, hogy az “élő Isten Fiának” tartja, Krisztus így felel neki: “Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” (Mt 16,16-19)

Kubában járt a bíboros államtitkár – „Nyissátok meg szíveteket Krisztusnak. Engedjétek, hogy belépjen a családok, a társadalom életébe, és megújítson mindenki” – tíz évvel ezelőtt ezekkel a szavakkal kezdte kubai lelkipásztori útját II. János Pál pápa.

Nem a gumibot csapásai, nem a gennyes gyulladás, nem a fogóval kitépett köröm, s nem is az ezeregyszázhusznöt éjszaka a terror házában és Vácott, csak az a derű számít, mely ezek után átjárta Úny kis templomát, mikor a pléhcsillagos, szomorú falu magasában egyetlen öregasszonynak mondta el a szentbeszédet. Ketten voltak: nénike, létezésünk nagykövete és Miklós, a Jézus küldötte pap.