Nagy Szent Gertrúd szűz (November 17.) – Türingiában született 1256-ban. A helftai ciszterci nővérek közé került, ahol irodalmi és bölcseleti ismeretekre tett szert. 1281-től bensőséges viszonyban élt Istennel, teljesen az imádságnak és a szemlélődésnek szentelte életét. Így köszöni meg Isten jóságát

Minden vallásos közösségben az tűnik jámborabbnak, aki a kötelező mellett további imádságot is vállal. Egy-egy plusz imádság még erősebb értékkel bír, ha azt az ember huzamosabban vagy egyenesen „örökké” vállalja. Fontos szerepe van ezeknek a magánfogadalmak esetében, amikor például valamely imánk meghallgatásáért „cserébe” például egy miatyánk vagy egy tized rózsafüzér mindennapi elmondását vállaljuk.

Házaspárok útja Horvátnádalján – Két hatalmas platánfa fogadja a templomba érkezőt a kapunál. A horvátnádaljai ősök talán akkor ültették azokat, amikor a török elől menekülve itt telepedtek le.

A kapott talentumokért való felelősség mintaképét ma a szentírási olvasmány a Példabeszédek könyvéből (31,10- 13), a derék asszonyban rajzolja meg. Ennek az asszonynak nem tudjuk a nevét, bárki lehet, leginkább az, aki éppen olvassa.

Mezey Klára kapta a Szent Erzsébet rózsája-díjat – Immár kilencedik alkalommal adja át a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Szent Erzsébet rózsája-díjat, amelyet a szolgáló szeretet erényeinek, a kitüntetett személyes példájának elismerésére hoztak létre. Idén Mezey Klára kapta a kitüntetést.

Vannak történetek, amelyeket az emberek egy rossz részletéről jegyeznek meg. Nevezetesen ezt a történetet azon felháborító mondatról, amely a történetet és a gondolatmenetet is zárja, amikor elveszik az egy talentummal rendelkező szolgától a megmaradt egyetlen talentumát, és odaadják annak, akinek eddig is a legtöbbje volt, azzal az indoklással: „akinek van, még adnak”.