Szentírás-magyarázat: „Átadta nekik vagyonát” Évközi 33. vasárnap – Mt 25,14–30

Innentől kezdve ez a történet keserű szájízt hagy az olvasókban, és nem is tudjuk, miért kerülhetett ilyen kétes értékű, a mindennapi életben tapasztalt igazságtalanságot rögzítő történet példázatként ebbe a szövegösszefüggésbe. Elsiklik a figyelmünk afölött, hogy a „gazda” milyen nagylelkű. Minden vagyonát a szolgái kezébe adja: ahelyett, hogy a biztos megélhetésére tartalékolná, kiszolgáltatja magát a szolgáinak. A többi szolga ezt a lehetőséget úgy értékeli, mint a gazdája bizalmának jelét, ennek következtében azt teszi, amit a gazdája tett a saját vagyonával. Elkezdi hasznosítani. Mivel ez egy oktató történet, próbáljuk megfejteni a mondanivalóját azáltal, hogy a rejtett szereposztást és viszonyokat világossá tesszük.

A gazda biztosan az Isten. A talentumokat hagyományosan az emberi képességeknek szokták nevezni. Pedig nem azok. Az elosztásuk aránya ugyan a gazda – vagyis az Isten – véleményét képviseli a szolgáiról, a hívőkről, az emberekről, de a talentum a gazda vagyona, az Isten gazdagságának része. Isten saját gazdagságából ad át részletet nekünk. Ez megfontolandó. De azonnal rá kell kérdeznünk, mi képezi az Isten gazdagságát? Arany, ezüst, gyémánt vagy topáz? Nevetséges azonosítási kísérlet. Az Isten gazdagsága nem a királyok gazdagságához mérhető: olyan szellemi, lelki jóról van szó, amely arra rendeltetett, hogy gyarapodjék. Az Isten gazdagsága az országa. Isten ezt az országot az emberekkel való kapcsolatán keresztül építi. A keresztény egyházhoz tartozó tagok – Jézus követői – lehetnek ennek az országnak építői. Sőt, akkor igazán Jézus követői, ha ennek az országnak az építői. Ezért Isten rájuk bízza országát, Jézus Krisztus követőinek átadja evangéliumát.

Mit tesznek vele? Vagy fogalmazzunk élesebben: mit teszünk vele? Formulák mögé rejtjük, megóvjuk a hitletéteményt, vagy tant csinálunk belőle? Körülbástyázzuk, megóvjuk a méltatlan szemektől, kezektől és ajkaktól Isten országának titkát? A történet értelmezése szerint ez éppen az elítélt magatartás. Isten országának titkát, ezt a gazdagságot mozgatni kell az emberek között, szóban és tettekben. Isten szeretete ugyanis nem csökken, ha megosztjuk, hanem növekszik. Ha viszont megosztjuk, csak növekedik, gyarapszik az ország.

Lelki tükör ez a történet, amely bennünket, keresztényeket vizsgál. Mi, a megkereszteltek őrizzük Isten országát mint átadhatatlan titkot – vagy működtetjük? Gyönyörködünk az evangélium legszebb mondataiban, de a félelem megfoszt attól, hogy valamit is tegyünk vele? Isten mindennap munkálkodik, Jézus mindennap körbejárt, bemutatva Isten művét, a könyörületet, a megértést, a vigasztalás és megváltás művét. Sőt, ezt akarja rajtunk keresztül is működtetni. És mi min munkálkodunk?

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .