Magyarok Biblája – kézzel másolva

Felhívás

 

Ez a tétje a Magyarok Bibliája programnak, melynek keretében szeretnénk kézzel lemásolni a teljes Szentírást. Szegeden tavaly szeptember 30-án indítottam újra a kezdeményezést Szent Gellértről elnevezett templomunk felszentelésének negyvenedik évfordulóján. A programhoz nagy lelkesedéssel kapcsolódtak a szegedi plébániák, a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, a református és az evangélikus lelkészség, valamint a Szegedi Fegyház és Börtön lakói is. A feladat számításaink szerint ezerkétszáz másolót igényel, eddig nyolcszázhetvennégyen vettek részt benne. Számos közösség újabb szöveget kért, s mivel az Újszövetségnek a végére értünk, elkezdték másolni az Ószövetséget is. Azt tervezzük, hogy az elkészült kódexet egy zarándoklat keretében elvisszük Rómába, és átadjuk Ferenc pápának.

Szentírás-magyarázat: „Átadta nekik vagyonát” Évközi 33. vasárnap – Mt 25,14–30

Vannak történetek, amelyeket az emberek egy rossz részletéről jegyeznek meg. Nevezetesen ezt a történetet azon felháborító mondatról, amely a történetet és a gondolatmenetet is zárja, amikor elveszik az egy talentummal rendelkező szolgától a megmaradt egyetlen talentumát, és odaadják annak, akinek eddig is a legtöbbje volt, azzal az indoklással: „akinek van, még adnak”.

Szentírás-magyarázat: Az adópénz két oldala Évközi 29. vasárnap – Mt 22,15–21

Adott-e Jézus konkrét politikai tanítást követőinek? Ezt a kérdést kell feltennünk ezen perikópa kapcsán. Nem véletlen, hogy ennek a szakasznak a kulcsmondata – „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” – elhíresült: mint a keresztényeknek a fennálló politikai rendhez való alkalmazkodásának hivatkozási alapja.

Szentírás-magyarázat: Szombat – Évközi kilencedik vasárnap – Mk 2,23–3,6

Jézus egyik vitabeszédét olvashatjuk – a vitázó nevének említése nélkül. Van, aki úgy véli, hogy a 27. versben olvasható, Jézustól eredő közmondás köré kerekítettek egy vitabeszédet az evangélisták. Az biztos, hogy ennek a szakasznak legfőbb mondandója: „A szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért.”