Jegyzet: Milyenek vagyunk? Milyennek látszunk?

Az ateista kampány költségeinek felét Richard Dawkins állja, az evolúciós biológia professzora, aki többek között Az isteni téveszme című könyv szerzője. Meggyőződése: „Ezek az alternatív szlogenek majd elgondolkoztatják az embereket. A gondolkodás pedig a vallás legnagyobb ellensége.” Richard Dawkins évek óta ádáz harcot folytat a vallások ellen. Egyik „aranymondása” ez: „Aki a megkérdőjelezhetetlen hit erényére tanítja a gyerekeket, a jövőbeli dzsihádok és keresztes háborúk potenciálisan halálos fegyvereivé képezi ki őket.” Richard Dawkinsnak sok mindenben igaza van. A megkérdőjelezhetetlen hit nevében tagadhatatlanul sok bűnt követett már el az emberiség. A bűnöket tagadni még nagyobb vétek. II. János Pál pápa nyolc évvel ezelőtt a katolikus egyház összes bűnéért bocsánatot kért, többek között azokért is, „amelyeket az evangelizálás során követtek el a szeretet, a béke, a népek jogai ellen, sértve a kultúrák és más vallások tiszteletben tartását”. Bocsánatkérése nem csupán alázatos tett volt, de iránymutatás is. Nem baj, ha Dawkins professzor figyel és óva int bennünket, vallásos embereket. Becsületes és jó ateistaként – mert tudom, hogy vannak ilyenek – illessen kritikával bennünket, ha veszélyeztetjük a békét, a gondolkodás bátorságát, ha háborúkat és viszályokat robbantunk ki Isten és vallásunk vagy bármi nevében, ha álszentek vagyunk és megbotránkoztatók.

Dawkins professzor és a brit ateisták azonban igencsak elvetették a sulykot. Hiszen szlogenjük sokakat sért és kirekeszt. Teszi ezt semmivel sem finomabb módon, mint a vallási fanatizmusban szenvedők. Ráadásul Dawkins korábbi nyilatkozatai is meglehetősen felszínesek. Ez a fenti szlogen mégis elérte célját. Gondolkodóba ejtett, engem is. Nem Isten létéről vagy nem létéről. Sokkal inkább arról, vajon mi, istenhívő keresztények tényleg így festünk mások szemében? Aggodalmaskodó és az élet örömeit nem ismerő emberek lennénk? Ez lenne a gyenge pontunk? De már jutnak is eszembe a Mester szavai. Képzeletbeli ecsettel, képzeletbeli nagy buszra írnám: „Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél?… Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért…” Nem szebb ez? Nem biztatóbb? Nem bölcsebb? Mégsem látszik rajtunk. Mégsem látszik rajtunk?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..