XVI. Benedek Aquinói Szent Tamás teológiájáról – Június 23-án, a szerdai általános fogadáson Benedek pápa főként Aquinói Szent Tamás fő művét, a Summa Theologiát elemezte. A monumentális mű 512 kérdést tárgyal 2669 fejezetben; Szent Tamás tömör érveléssel segít hozzá a hit titkainak megértéséhez.
A magyar kultúra is bemutatkozik a nemzetközi találkozón – „A szívünk az, ami nagy dolgok iránti vágyakozásra indít bennünket” – ezzel a mottóval rendezik meg Riminiben augusztus 22. és 28. között, immár harmincegyedik alkalommal a népek közötti barátság találkozóját (Meeting). Madrid, San Marino, New York és Róma után Budapesten is sajtótájékoztatón ismertették a programot, az Olasz Kultúrintézetben.
Ritkaság ilyen szép kiállítású könyvet kézbe venni, és belemerülni abba a tisztító folyóba, amelyet életnek nevezünk. Tulajdonképpen minden hívő ember ebben a folyóban evickél, s néha reménykedve figyeli a közelgő partot, ahol majd megnyugvást találhat.
Értékek és a jog – A kereszt ügye címmel szerveztek tanácskozást az olasz fővárosban a strasbourgi bírósági döntéssel (miszerint sérti a vallásszabadságot az olasz állami iskolák tantermeiben kifüggesztett feszület) összefüggésben.
Immár a tizedik kötet látott napvilágot az Erkölcsteológiai Tanulmányok sorozatában, melyet Tarjányi Zoltán szerkeszt. Az ünneplés című gyűjtemény szembenézésre sarkall: Tudunk-e ünnepelni? Képesek vagyunk-e felszabadultan örülni? Meg tudjuk-e teremteni az ünneplés lelki, közösségi feltételeit? Oda tudunk-e fordulni mások felé, be tudjuk-e engedni életünkbe a körülöttünk lévőket – hiszen az ünneplés társakat, együtt ünneplőket, közösséget kíván.
Nemzeti ministránstalálkozó Győrben – Június 26-án nemzeti ministránstalálkozót tartottak Győrben. A résztvevőknek Ternyák Csaba egri érsek koncelebrált szentmisét mutatott be a bazilikában.
Naponta több órát töltöttem fiatalok közt az elmúlt években. Mindig ez volt a kérdésem: mit gondolnak önmagukról, mik a terveik? Volt, amikor határozott választ kaptam (ritkán), a legtöbb inkább hallgatással válaszolt. Előfordult megszokott sablon is: majd elválik, mit hoz a jövő, bízzuk magunkat a sorsra.
Róma keresztény vándora, ha a Városba érkezik, legszívesebben Szent Péter és Pál „hajlékát” keresi fel. Nem börtönt, ősi lakóházat, hanem templomokat – bazilikákat – talál, ahol az idő szinte a semmibe vész, és a mozaikokon az örök Jeruzsálem kapuja tárul, vándorutak végén az ígért reménység beteljesedésének asztala terül. A lélekvágy hittel átszőtt köntöse fehéren ragyog.