Jeruzsálem üzenete
Beszélgetés Fouad Twal latin pátriárkával
„Mi, a Szentföld keresztényei a teljes lakosság két százalékát tesszük ki. Főként palesztinai és jordániai arabokból, ezen felül – kevesebb mint egy százalékban – külföldiekből, továbbá néhány száz héber nyelvű keresztényből, azaz áttért zsidóból áll az egyházunk. Több mint száz szerzetesrend tevékenykedik körünkben: tanító, szociális és szemlélődő rendek egyaránt vannak köztük. Az elmúlt évek jelensége a bevándorló keresztények nagyarányú jelenléte a Szentföldön, akik néha már nagyobb számban vannak jelen, mint a helyi keresztények” – mondta budapesti szentbeszédében Jeruzsálem latin szertartású pátriárkája, Fouad Twal, akit a rábízottak életéről, a történelem viharai közt kialakult sajátos helyzetükről és reményeiről kérdeztünk.
– Ön a jeruzsálemi latin patriarchátus legfőbb elöljárója. Mely országok tartoznak a patriarchátushoz, és mit jelent maga a patriarchátus kifejezés? Miben különbözik az egyházmegyétől?
– A jeruzsálemi latin patriarchátus Jordániát, Izraelt, Palesztinát és Ciprust foglalja magában. A patriarchátus kifejezés arra utal, hogy az apostoloktól származik, az apostoli időkig vezethető vissza. Ma Jeruzsálemben három patriarchátus van: a katolikus, az ortodox és az örmény. Más patriarchátusok Libanonban, Szíriában vagy Törökországban szintén közvetlenül az apostoloktól származnak. A latin patriarchátus megnevezés megtartása a történelmi hely és az apostoli gyökerekre való visszatekintés miatt fontos. Az egyházmegye egy későbbi egyházszervezeti forma, de valóban: a patriarchátus valamiként egyházmegye.
Isten szolgája, Bogdánffy Szilárd 1911. február 11-én született a Torontál megyei Feketetón (Jugoszlávia). Édesapja, Ebesfalvi-Bogdánffy Ignác kántortanító jeles örmény nemesi család sarja, édesanyja Welebny Aranka volt. Március 6-án, a csókai plébániatemplomban részesült a keresztség szentségében. 1929-ben a nagyváradi teológiai főiskolára jelentkezett. Pacha Ágoston püspök a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldte, ahol 1929 és 1934 között készült a papságra. 1934. február 5-én Nagyváradon diakónussá, június 29-én pappá szentelte Fiedler István püspök. 1934-től 35-ig főiskolai tanár volt a szatmári bölcseleti és hittudományi főiskolán. 1937-ben, hogy a román előírásoknak megfeleljen, és tanárként működhessen a balázsfalvi görög katolikus teológián, licenciátust szerzett. 1940 és 1943 között hittudományi főiskolai helyettes tanárként működött a nagyváradi hittudományi főiskolán, 1943 szeptemberétől pedig az erkölcstani tanszék rendes tanára lett. 1943. június 26-án a budapesti Pázmány Péter Egyetemen hittudományi doktorrá avatták. 1949. február 14-én titokban szentelte püspökké Gerard Patrik O'Hara nuncius érsek a bukaresti nunciatúra épületében. 1949. április 5-én Szatmárról Váradra utazott, ahol letartóztatták. Szeptember 3-án a nagyváradi Securitate-börtön, 1951-ben a jilavai és a máramarosszigeti börtönök lakója volt, 1953 áprilisában a Capul Midia-i, augusztus 16-án a nagyenyedi börtönbe szállították. Ekkor már súlyos tüdőbeteg volt. Szeptember utolsó napjaiban a betegszobába került, teljesen legyengült állapotban, magas lázzal. Tanúk állítása szerint volt gyógyszer, de egy Ranca nevű börtönorvos nem adott neki, mondván: nem kár érte, ha meghal. Október 2-án hunyt el. Holttestét október 4-én elszállították, és a Három jegenye nevű rabtemetőben – amelynek helyén ma már gyár áll – eltemették.