Jeruzsálem üzenete

 

 

 Szentmisére készülődve – Twal érsek és Erdő Péter bíboros

                                                                           Fotó: Cser 

Augusztus 20-án délelőtt a Szent István-bazilikában misézett. Prédikációjában többször is hívott bennünket, hogy zarándokoljunk el a Szentföldre, ahol egyre kevesebb a keresztény. A katolikus hívek szentföldi zarándoklata miért fontos az ott élők számára? Lelki, anyagi megerősítést, támogatást jelent?

– Valóban, nagyon várjuk a zarándokokat. Igen nehéz helyzetben élünk ma Jeruzsálemben, már csak tízezren vagyunk a városban keresztények – katolikusok, ortodoxok, protestánsok együttesen. Az a célunk, hogy a Szentföldön megőrizzük a keresztény közösséget, megállítsuk a létszámcsökkenés elsődleges okát: a kényszerű elvándorlást. Hogy reményt adjunk a maradóknak, megállítsuk az elvándorlást, megőrizzük a szentföldi keresztény közösséget – ezekhez mind nagy szükségünk van a zarándokokra. Látogatásuk erősíti kicsiny közösségünknek azt az érzését, hogy missziónkkal nem vagyunk egyedül. Amikor keresztény zarándok testvéreink ellátogatnak hozzánk, együtt imádkozunk és egymásért imádkozunk – ez számunkra bátorítás, hogy nem vagyunk elfeledve, hanem az egyház velünk érez és velünk szenved.

A zarándokok látogatása tehát elsősorban erkölcsi segítség, hogy lássuk, nem vagyunk egyedül. Másodsorban lelki támogatás, ha imádkozunk egymásért, és harmadsorban valóban pénzügyi segítség is, hiszen a turisták pénzt költenek nálunk. Betlehemben például a szállodák, az éttermek mind keresztények vállalkozásában működnek. Ha zarándokok érkeznek, munkát és életet adnak azzal, hogy a Szentföldön pénzt költenek. És az ő számukra is nagyon hasznos, gazdagító, ha jönnek. Nálunk jobban megismerhetik anyaegyházukat, a gyökereiket, és amikor hazamennek, többet tudnak, mélyebben hisznek és mélyebb közösségben élnek az anyaegyházzal.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, amelynek Ön a nagyperjele, azaz a lelki elöljárója, hogyan tud segíteni a szentföldi keresztényeknek?

    – Nagyon hálásak vagyunk a lovagrend támogatásáért. A jeruzsálemi patriarchátus alapításával egy időben, 1847-ben sikerült a rendet is újjászervezni. Ma huszonöt országban van jelen, és világszerte mintegy huszonnégyezer tagja van. Támogatásuk elsősorban erkölcsi erő és segítség, de anyagi jellegű is. Köszönet illeti a rendet velünk való szolidaritásáért, a Szentföld iránti elkötelezettségéért. Támogatásukkal iskolákat, kórházakat, templomokat építettünk, infrastruktúrát hoztunk létre. Bár elkötelezettségük elsősorban a jeruzsálemi latin patriarchátushoz kötődik, nem szabad elfelejteni, hogy mindenki iránt nyitottak. Katolikus iskoláinkban ortodoxok és muszlimok, Jaffában pedig zsidó vallású emberek is tanulnak. A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tehát segíti a latin patriarchátust, annak intézményei pedig az ő segítségükkel mindenki számára nyitottak.

Jeruzsálem három nagy vallásnak is szent helye. Zsidók, keresztények, muszlimok számára egyaránt szakrális tér. Lát ebben spirituális okot, valamely magasabb összefüggést?

    – Mi szeretjük Jeruzsálemet. A hívők, muszlimok, zsidók, keresztények mind szeretik a várost. Reméljük, hogy Jeruzsálemen belül és Jeruzsálem miatt nagyobb béke lesz. Valójában azonban elveszítette azt a hivatását, hogy a béke városa legyen. Ma sokkal inkább oka a három vallás közötti távolságnak és megosztottságnak. Ez Jeruzsálem nagy misztériuma. El kell fogadnunk, hogy megosztja a hívőket. Nekem szellemi vezetőként emlékeznem kell az evangéliumra, amely összeütközésről vagy békéről beszél. Mindkettőben részünk van. Emlékeznem kell arra, hogy maga az Úr is siratta Jeruzsálemet: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat!” (Mt 23,37). De nem tudta egybegyűjteni őket. És ha ő sírt, mi is sírunk és imádkozunk.

 

 A vendég a Szent Jobb előtt

az augusztus 20-i délelőtti szentmisén

                                                                     Fotó: Cser

XVI. Benedek pápa 2009 májusában apostoli látogatást tett a Szentföldön. Hozott ez változást az ott élő keresztények életében?

– Látogatását Jordániában kezdte, ahol három napot töltött, majd eljött Jeruzsálembe is. Nagy örömünkre 2000-ben már II. János Pál pápa is ellátogatott Jordániába, Palesztinába, 1964-ben pedig VI. Pál pápa járt a Szentföldön. Amikor a pápa egy országot meglátogat – akár Magyarországot, akár a Szentföldet –, mindig meg kell a szavait, az üzenetét őriznünk, és nem szabad csak a külsőségekkel foglalkoznunk. A nekünk adott üzenet lényegére kell figyelnünk. A szentatya szentföldi látogatásán a más vallásokkal való párbeszéd és az imádság embereként lépett fel, a béke embere, a béke zarándoka volt köztünk. Lelkipásztorként szólt hozzánk, és szavait keresztény életünk programjává kell tennünk. Bátorított bennünket, hogy a problémák, a feszültségek ellenére tartsuk meg és értékeljük önazonosságunkat. Maradásra biztatott bennünket, arra, hogy maradjunk a Szentföldön, és ne a kivándorlást válasszuk. Sajnos a politikai helyzet látogatása óta csak rosszabb lett, mint előtte.

Miért?

     – Ramallahban Benjamin Netanjahu kormányfőtől a Jeruzsálemben, Jordániában, Palesztinában élő keresztény családok egyesítését kérte, de Izrael elutasította ennek lehetőségét.

Legjobb beszéde az utolsó volt, amelyet búcsúzáskor, a Ben Gurion repülőtéren mondott. Saját szememmel láttam, hogy Simon Perez elnök felindultságában sírt a szavai hatására. Számomra a legemlékezetesebb így ez a beszéde volt, amelyben szó szerint azt mondta: „Nekem mint az izraeli nép barátjának, mint a palesztin nép barátjának fájdalmas volt látnom a falakat a Szentföldön.” Mi azt reméljük és azért imádkozunk, hogy kevesebb legyen a fal. Nincs szükségünk falakra. Több párbeszédet szeretnénk, több együttműködést Izraellel, a muszlimokkal, az arabokkal, a keresztényekkel és mindenkivel. Ezért imádkozunk.

 

 A házigazda és vendége az esztergomi Várhegyen

                                                                           Fotó: Mudrák

Október 10. és 24. között zajlik a Közel-Kelettel foglalkozó szinódus, amelynek címe: A katolikus egyház a Közel-Keleten: szeretetközösség és tanúságtétel. Személy szerint mit vár a szinódustól?

– A szinódus gondolata közvetlenül a pápa szentföldi látogatása után fogalmazódott meg. Amikor a pápa látta a keresztények közötti széthúzást, amikor érzékelte még a katolikusok között is a türelmetlenséget, vagy a konfliktust Izrael és az arabok között, úgy gondolta, hogy talán hasznos lehet a Közel- Kelet általános állapotával foglalkozó szinódust összehívni. Ahogyan mondta, a szinódus témája a közösség a keresztények és katolikusok között, és a tanúságtétel. Hogy hogyan tudunk mások felé tanúságot tenni tetteinkkel, intézményeinkkel, iskoláinkkal, szeretetszolgálatunkkal, kórházainkkal. A közösség és a tanúságtétel a szinódus két nagy témája. Ezúton is kérem a híveket, hogy imádkozzanak a Szentföld békéjéért, az egységért, a keresztények tanúságtételéért.

Lesz valamikor béke a Szentföldön?

– Tudatában vagyunk annak, hogy a kálvária, a visszautasítás, a kicsiny nyáj egyháza vagyunk. De ezzel egy időben a feltámadás, a találkozás és a megvalósítható egység egyháza is. Ez a hivatásunk és a reményünk. Jövőnk Isten kezében van. Ezért nem félünk a megpróbáltatások ellenére sem, mert reményünk nem emberi bizonyosságokon, hanem Isten igéjén alapul. Az Úr megígérte nekünk: „Én veletek vagyok a világ végéig!” (Mt 28,20). Olyan Jeruzsálemben szeretnék élni, ahol a zsidó, az arab és a keresztény gyermekek együtt játszhatnak.