Az Árpád-korban épült körtemplomok (rotundák) száma igen csekély. Említhetjük például a karcsait vagy a kallósdit, de az egyik legszebb minden bizonnyal a Magyarországon egyedülálló formájú, fehér falával és sötétbarna tetejével impozáns látványt nyújtó ösküi kerektemplom.
Az Úr kertjét öntöző folyó négy ágra szakadt, hogy a világnak életet adjon. Amit a Teremtés könyve elmond, vizek archetípusa lehet, még a legkisebb pataké is, amely réten suhan át, vagy hegyek közt csörgedezik, esőszakadásban magasra szökik, átsuhan pallón, hídon. Aztán megcsendesül, és újra önmagát mutatja tájnak, embernek. Jellegzetessége, a mozgás „árasztja a bölcsességet”, bármily kevés vizű is – ha tiszta. Mauriac, a francia író a kegyelem folytonos patakjáról ír, amely soha ki nem szárad. Természetfölöttisége ez a víznek, szeretetbizonyság, hogy a Teremtő nem feledkezik meg fiairól.
Két keréken
Amikor már teljesen beletekeredünk a tekerésbe, azaz mániákus biciklistákká váltunk, egyre többször lesz úrrá rajtunk a biciklivásárlási láz. Ez enyhébb esetekben csak alkatrész– és kiegészítővétel-kényszer, szerencsésebb alkalmakkor elég egy-egy új nyereg, gumi, pumpa, csengő, lámpa, kéziszerszám, övtáska, sisak, kantáros nadrág vagy narancssárga mez. Az idők múltával összehord, vagyis összeteker magának az ember egy csomó eredményt, száz kilométereket teljesít a megadott szintidőn belül, hegyekre harcolja fel magát, kegyetlen sebességgel zúdul le a lejtőkön; ha nem akarja is, történetei lesznek, megélednek benne a bringás történetek, lassan már csak erről tud beszélni. Szóval veszélyes is lehet a bicós élet.
Rómában március 10-én bemutatták Michele Campanella, a neves Liszt-kutató és -szakértő kötetét Az én Liszt Ferencem címmel. Az író az Osservatore Romano vatikáni napilapban megjelent cikkében részleteket mutatott be kötetéből.
A könyv megállapítja, hogy Liszt Ferenc életében a hit még a szkeptikus megfigyelők szerint is vitathatatlanul jelen volt. Manapság a hozzáértők arra keresnek választ, hogy Liszt zenéjét miképpen hatja át ez az ambícióitól és terveitől független, mélyen megélt hit – írja könyvében Campanella.
Lemezajánló
A Bánk bán legújabb lemezfelvételének nem az a legfőbb érdeme, hogy Erkel művének 1860-as ősváltozatát rögzíti, hanem az, hogy van. Nem „világpremierről” van szó, hiszen az eredeti verziót az akkori Szerencsejáték Rt.-nek (!) köszönhetően 1993-ban már felvették Oberfrank Géza vezényletével, Molnár András, Kertesi Ingrid és Marton Éva főszereplésével. Amióta a Hungaroton az 1990-es évek elején leállt nemzetközi viszonylatban is jelentős operai projektjével, amelyben első osztályú hazai és külföldi énekeseket foglalkoztatott, zenei életünk élvonalának – széles körben hozzáférhető – hangi dokumentálása lényegében leállt. Most a már nem is annyira új generáció tagjai kaptak lehetőséget, hogy a hallgathatóság örökkévalóságába lépjenek. A címszereplő, Bándi János harminc éve főiskolásként debütált Rossini Hamupipőkéjének Ramiro hercegeként az Erkel Színházban.
Belehasít a szép tavaszi délutánba a hír: életének hetvennyolcadik évében meghalt Király Zoltán költő, műfordító. Öt hónapos, derűs türelemmel viselt szenvedés után távozott: egy makacs baktérium, amelynek terjedését képtelenség volt megállítani, egyenesen a szívét támadta meg, és már a kétszeri komoly műtét sem segíthetett rajta.
A Trianon által a Szovjetunióhoz metszett, majd a második világháború végeztével ismét határon túlra szakadt Csap községben született 1933-ban. Ugyanott és ugyanabban az időben, mint a népszerű pap, jelenleg a Miskolchoz közeli Körömben plébános Kuklay Antal. Kuklay Antal édesapja a harmincas években katolikus kántortanítóként működött Csapon – Király Zoltán édesapja, idősebb Király Zoltán pedig református lelkészként. A helyi értelmiség, különösen édesapja életpéldájának köszönhetően Zoltán már gyermekként megtanulta a közösség szolgálatának fontosságát, és később egész életében ez vezérelte: a másokért élés és érzés szelleme.
A halott Jézusról keveset tudunk – az evangéliumok szűkszavúan szólnak a Megváltó halála után következő időszakról. A képzőművészek pedig, mivel nem táplálkozhattak más forrásból, az Újszövetség által említett eseményeket ábrázolják alkotásaikon.
„Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű, jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment.
Sír a férfi az úton,
labdáját keresi.
Ne hagyj magamra, Uram,
félek, hogy elveszi.