„A telhetetlen bírvágyról”
Rerum Novarum: százhúsz év után is tanulságos
XIII. Leó pápa 1891. május 15-én tette közzé enciklikáját, amelyet azóta a katolicizmus „közéleti kiáltványaként” tartanak számon. A körlevél az újkori kapitalizmus kritikájának alapvető dokumentuma. Korát messze megelőző szemlélettel és tartalommal fejtette ki álláspontját a társadalmi igazságosságról, különösen az ipari forradalom okozta és a nemzetközi munkásmozgalom kialakulását kísérő problémákkal kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy az egyháznak joga van megítélni az erkölcsi kérdésekkel összefüggő társadalmi fejleményeket, és választ keresett arra, miként lehetne kiiktatni az osztályharcot a társadalomból. Bár kora konzervatív katolikusai túlzottan haladónak tartották az enciklikát, és nem örültek neki, XIII. Leó kijelentette: „A hallgatás kötelességünk megsértése lenne.”


Alsóváros boldog életű fiát, aki utolsó óráiban rögzítette és mutatta be a magyar népi vallásosság évszázados tárgyi és lelki örökségét, nem kímélte a kommunista diktatúra: besúgókkal vették körül, bíróság elé citálták, elítélték és nyugdíjazták, majd igyekeztek súlytalanná tenni egyetemi életművét. Csakhogy az alsóvárosi paprikás özvegyasszony fiának munkássága megkerülhetetlenné vált, és e tényt elsősorban a folklorista növekvő nemzetközi tekintélye igazolta az itthoni gáncsoskodások ellenében. Az Ünnepi Kalendárium, A szögedi nemzet; a Szeged városa; a Szeged reneszánsz kori műveltsége írójának, a szeged-alsóvárosi Havi Boldogasszony-kegyhely és a hazai búcsús kultuszok feldolgozójának gazdag gyűjteménye a Móra Ferenc Múzeum néprajzi osztályán várta a feltámadást.