Ha gombákról esik szó, legtöbbünk szeme előtt egy kalapos gomba képe jelenik meg. Azonban a gombáknak csak kis százaléka rendelkezik valamilyen kalappal. A nem ilyen külleműek egyik ehető képviselője a fodros káposztagomba (Sparassis crispa).
Több olyan gombát ismerünk, amelyek szürkülnek, feketednek, ha elvágjuk őket. E tulajdonságuk nem azt jelenti, hogy ehetetlenek, romlottak.
Bizony „kétarcúak” a galócák, mint az ókori rómaiak kapuőrző pogány istensége. Vannak közöttük súlyosan vagy életveszélyesen mérgezők, de ehető, évezredek óta ismert ínyencségnek számító fajok is. Agalócákat könnyen felismerhetjük, ha alaposan megnézve őket a tönkjük tövén valamilyen bocskort, a tönk dereka körül pedig gallért látunk. Vannak galócák, amelyeknek csak bocskoruk, s olyanok is, melyeknek csak gallérjuk nőtt.
Egyik nyári őrségi gombagyűjtő utunk alkalmával két társammal s egyikük vizslájával jártuk a terepet. Háromszög alakban, mintegy ötven-száz méterre lehettünk már egymástól, amikor a kutya „meglátogatott”. Megnézett, ott vagyok-e, s már iramodott is el valamerre. Gondolom, a gazdája felé. Mivel percek is elteltek ezután, szerintem másik társamat is ellenőrizte.
A legkeresettebb és legismertebb gombafélék egyike a tinóruk társasága. Egyik nemzetségük, a valódi vagy igazi vargányák csoportja (Boletus) pedig különösképpen a gyűjtők és az eladási szándékkal keresők célpontja. A tinórufélék könnyen felismerhetők, hiszen ha megnézzük a kalapjuk alján lévő termőrétegüket, azonnal észrevesszük, hogy nem lemezek, hanem szorosan egymáshoz simuló csövek tömege alkotja azt. Ez a termőréteg lehet egyes fajoknál fehér, másoknál sárga vagy vörös színű. Kalapjuk színe is változatos. Lehet fehéres, barnás, esetleg feketébe hajló sötétbarna is.
A pereszkegombák vizsgálata, meghatározása még a szakértők véleménye szerint sem egyszerű. Vannak tavasszal termők, de nyári megjelenésűek, sőt az év utolsó hónapjaiban előforduló fajok is. Gondolhatunk itt a fehér színű szentgyörgygomba néven is ismert májusi pereszkére, vagy a nyári, sárgásbarna színű csalóka pereszkétől az őszi, lilatönkű pereszkén át a szürkésfekete színű késő őszi fenyőpereszkére és még sok társukra. A pereszkék változatosságát jól mutatja, hogy tudományos nevezéktárunk – eltérő mikro- és makroszkópikus tulajdonságaik miatt – több nemzetségbe sorolja őket.
E gombánkat, amely valóban hatalmasra is nőhet, Langermannia giganteának nevezik. Az egyik legnagyobb méretet elérő, könnyen felismerhető, ehető gombafajunk. Ritkán mondok vagy írok le ilyet egy szabadon termő gombáról, de most megteszem. Nem kell elvinnünk gombavizsgálóhoz, ha ismerjük néhány alapvető tulajdonságát. Ha legalább húsz-harminc centiméteres vagy ennél nagyobb méretű, gömbölyded, fehér színű gombára lelünk, az csak az egyik pöfeteg lehet.
Tavasszal a növényeknek, sokféle állatnak, de a gombáknak is indulót fúj a természet. A tövisaljagombánál különösképpen. Az Entoloma gombanemzetség nagyjából kétezer fajt számláló társaságból csak egy-két faj ehető. Az Entoloma clypeatum az egyik ilyen. Mint azt magyar neve is jelzi, szúrós bokrok, galagonya, kökény árnyékában lelhetünk rá leginkább, de a rózsafélék családjába tartozó kajszibarack és a szilvafélék alatt, kertekben is előfordul.