A fodros káposztagomba

Persze nem növény, ránézésre mégis a kelkáposztához hasonlítható. Európában széles körben elterjedt, de nem túlságosan gyakori faj. Fenyőfák tövén vagy tönkje mellett található. Igen nagyra is megnövő termőteste akár a 10–14 kilós tömeget is elérheti. Rövid, gyökérszerű tönkjéből többszörösen elágazó, szalagszerű, fodros levelek képződnek, melyek ismét sokszorozódnak. Fiatalon fehéres-okkersárgás színű, kellemesen fűszeres illatú, enyhén mogyoró- vagy dióízű. E termőhelyhez ragaszkodó gombát akár évek múltán is megtalálhatjuk ugyanazon a helyen, így érdemes megjegyezni élőhelyét, környezetét. A nyár vége és az ősz a termésideje. Az idősebb példányokat nem érdemes leszedni, általában a 2–6 kilogrammosak a legfinomabbak. A világos színű korallgombákkal téveszthető esetleg össze, de ezek kisebbek, ágaik hosszúak, merevek és más színűek. Mivel a korallgombák legtöbbje gyomorpanaszokat okoz, hashajtó hatásúak, ezért különösen vigyáznunk kell, nehogy összetévesszük őket. A fodros káposztagomba alapos, folyóvizes mosást igényel felhasználása előtt, mivel fodrai között sok apró élőlény bújhat meg. Nagy termete miatt igen kiadós leves, de bármilyen gombás étel készíthető belőle. Hűvös helyen több napig is eltartható, felhasználható.