Otthon maradt Nobel-díj

Személyében másfél évtized után először díjaznak költőt: az elmúlt években írók részesültek a legrangosabb kulturális elismerésben. A bejelentés óráiban az Írországban élő magyar írót, irodalomtörténészt, Kabdebó Tamást kérdeztük Tranströmer munkásságáról.

„Tomas Tranströmer nevével és verseivel a hatvanas években ismerkedtem meg, fájdalmasan fiatalon elhunyt emigráns barátom, Thinsz Géza költő, műfordító révén. Géza egykor osztálytársam volt a budapesti Eötvös Gimnáziumban, 1956-ban pedig Stockholmba menekült, ahol lektor lett. Kiválóan megtanult svédül, és nekiállt verseket fordítani. Egyik legközelebbi munkatársa Tomas Tranströmer volt, akivel közösen készítettek egy műfordítás-antológiát. Mégsem Thinsz Géza, hanem egy másik emigráns barátom, Klein György, a stockholmi rákkutató intézet vezetője által kerültem személyes kapcsolatba Tranströmerrel, évtizedekkel később, 1997-ben. Klein György jelezte nekem, hogy Tomas magyar költők svédre fordításával foglalkozik – az idő tájt éppen József Attila versein dolgozott, és szeretett volna feltenni nekem néhány kérdést. Így elindult közöttünk egy irodalmi levelezés: három levelet kaptam Tranströmertől, amelyekben József Attila egyes sorainak helyes értelmezését tudakolta. Tranströmer Thinsz Géza hatására fordult a magyar líra, így Pilinszky János felé. Nem meglepő, hogy az ő verseit is svédre fordította, hiszen Pilinszkynek nagyon jó sajtója van a nyugati országokban.

Tárgyilagosan elmondható, hogy Tranströmer nem kimondottan széles skálájú költő. A Nobel-díj kettős természetű elismerés, mert olykor érdem szerint, olykor viszont politikai szempontok alapján adják: vannak egészen kitűnő Nobel-díjasok, s vannak kevésbé fontosak. Abban egészen biztos vagyok, hogy Tranströmer jó költő – de annak megválaszolása, hogy világirodalmilag kikhez lehetne hasonlítani, már elmélyültebb tanulmányozást igényel. 1990-ben súlyos agyvérzést kapott, azóta nehezen beszél, s csak egyik kezét képes használni, de továbbra is alkot. Nevét már tizenöt éve is emlegették az esélyesek között, s most végül megkapta. Egy ilyen díj egyfelől nagy érdem és öröm, másfelől nagy teher és felelősség.”